Vízesés Tó

Jólesőt csobbantam a kellemes hűs vízbe. A sivatag átszelése teljesen egyedül megfelelő kíséret nélkül talán nem volt éppen a legbriliánsabb ötleteim egyike. Szinte tövig jártam a lábamat a tűzforró homokba, azon se lepődnék meg, ha a sok eséstől mindenhol kék és zöld foltok lennének rajtam. Viszont jelenleg ez érdekel a legkevésbé, hisz tagjaimat a kellemes vízben való lubickolással pihentethetem.
Ezt a pihenést természetesen a tisztálkodási rítussal is egybekötöttem, hisz a sivatagban nem igazán volt alkalmam a nap sugarain kívül másban fürdeni és már nagyon éreztem ennek a szükségét. Természetesen előtte körbenéztem, hogy nem kívánatos személyek ne lehessenek a közelbe, így teljes lelki nyugalommal hagytam a parton, a víztől tisztes távolságban a ruháimat. Máskor talán kétszer is meggondolnám, hogy teljesen meztelenül fürödjek-e, most viszont a szükség annyira késztetett, hogy nem is gondoltam át igazán a dolgot. De hát nem volt mitől félnem, nem igaz? ^^
- Hmm? - térek magamhoz gondolataim mély tengeréből mikor valakinek a közeledését vélem hallani. Azt hiszem, hogy a be nem tervezett véletlen elszundikálásnak köszönhetően a kelleténél több időt töltöttem a vízben, illetve megfelelő öltözet nélkül. A hang közeledését hallva pedig biztos lehetek benne, hogy nem lennék képes elég hamar elérni a ruháimat és át is öltözni. Valamint a ruháimat sem szeretném bevizezni, hisz a vékony anyagnak köszönhetően abból is további bonyodalmak születhetnek.
Még mielőtt a közeledő valaki elérhetne olyan közelségbe, hogy észrevehessen emelek magam előtt a víz alól egy kőfalat, hogy legalább legyen valami ami mögé elbújhatok és aminek a védő takarását élvezhetem.
A hátamat nekivetve és kezemet hevesen emelkedő és süllyedő mellkasomra szorítva gondolkodtam azon, hogy mit kellene tennem ebben a helyzetben, hisz az a valaki elérte a tavat és sajnálatos szerencsétlenségemre még véletlenül sem nő az illető. Az valamelyest megkönnyítené a dolgomat.
- Ki van ott? - szalad ki a számon a kérdés, de rögvest a számra is tapasztom a kezeimet. hogy lehetek ilyen meggondolatlanul hülye? Mi van ha egy tolvaj vagy rosszabb! Ráadásul jelen esetben a lehető legvédtelenebb állapotomban vagyok. A fegyvereim és minden ingóságom a parton van, igaz, hogy elrejtve, de ott van. Én meg anyaszült meztelenül állok egy kőfal mögött, mely az egyetlen védelmem jelenleg. Még megfelelően idomítással sem tudnám megvédeni magam, hisz akkor nem tudnám megvédeni testemet az avatatlan szemektől.
- Nagyon szépen megkérem, hogy ne jöjjön be a vízbe. - szólalok meg megint, hisz most mást nem tehetek, mint hogy a jövevény esetleges jó kedvében vagy jó szívében bízok. Nem is értem, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy ilyen helyzetbe keverem saját magamat. Ráadásul az idegességtől mindjárt a szívem is kiugrik a helyéről. És fogalmam sincs, hogy mit tegyek, hisz mégsem mondhatom neki azt, hogy hozza be a ruháimat. Édes istenee~m. Most segíts! T~T
- Mélységes elnézését kérem, de azt hiszem, hogy sikerült egy nagyon kínos helyzetbe kevernem magam. Esetleg lehetséges lenne, hogy egy minimális segítséget kapjak az ön részéről? - dugtam ki a fejem a kőfal egyik szélén, hogy megnézhessem kivel is van dolgom, de nagyon ügyeltem, hogy a fejemen kívül lehetőleg semmi egyéb ne látszódjon ki. A szárazföldön tartózkodó férfi igazán helyes volt, fekete hajú és magas. Talán ennek és a helyzet kombinációjának köszönhetően az arcomra némi pír is kiült. Ennél már nem is lehet rosszabb. Itt vagyok teljesen meztelenül egy tóban, egy kőfal mögött bujkálok, a szárazföldön vannak a ruháim és egy olyan férfi aki a "tetszetős" kategóriába tartozik. Ha ez nem összeesküvés vagy az istenek büntetése akkor nem tudom, hogy mi. De legyen már vége. T-T

Azt hiszem, hogy ekkora zavarban soha életemben nem voltam. Egyszerűen nem értem, hogy miért pont nekem kell ilyen szörnyen megszégyenítő helyzetbe kerülnöm. Meztelenül, egy védőfal takarásában és egy férfi jelenlétével.
A ruháimat illető kérdésre csak némán bólintottam és szemmel tartottam a férfit egész végig. Nem kevés dobbanást hagyott ki a szívem, mikor a férfi, korábbi kijelentésével ellentétesen cselekedve, belegázolt a vízbe és az általam felhúzott kőfalig meg sem állt. A hideg falnak vetve a hátamat tapasztottam kezeimet ismét mellkasomra és csak reménykedtem abban, hogy nem gondolta meg magát és áll szándékában megtámadni vagy valami még annál is rosszabb.
- I...igen. - felelem el-elhaló hangon, majd gyorsan le is veszem a felsőmet a kőfal tetejéről és magamra öltöm. Az alját kebleim alatt kötöm össze, egyrészt a meleg időjárás miatt, másrészt, mert nem szeretném ha az alja esetleg összevizeződne. habár igaz, hogy adottságaim így a megszokottnál jobban ki lesznek hangsúlyozva, de jelenleg ez legyen a legnagyobb problémám. A testem alsó felét takaró ruhadarabokat csak azután öltöm magamra, hogy egy relatíve kisebb kőfalat létrehozva kicsit a víz fölé emelkedem, mert elég rossz ötlet lenne teljesen vizessé tenni a ruhadarabokat. Az egyenlő lenne azzal, mintha félmeztelenül jelennék meg, habár a nadrágrész szárait így is kénytelen vagyok a combomig feltűrni, hogy nyugodtan elhagyhassam a tavat.
- Köszönöm szépen a segítséget. - lépek ki végül a kőfal takarásából és egy mozdulattal elintézem, hogy a tó újra olyan legyen mint azelőtt, nem pedig kőfalakkal tarkított. A férfire viszont továbbra sem vagyok képes zavarom okán feltekinteni, így saját tükörképemet nézve a vízben babrálok a hajammal, mintha az olyan érdekes szórakozás lenne. Igazából valahol belül elég kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet szembenézni ezzel a földidomárral, mert, hogy ő is az, legalábbis az imént azt mondta.
- A nevem Rosa Wong. Nagyon örvendek kedves ... - hagyok szünetet, hogy mondatomat kiegészíthesse, közben úgy döntök, hogy mégis csak a férfire emelem a tekintetemet, viszont a mellkasánál megakadtam. Így sokkal kényelmesebb is volt, hisz ha szembe akartam volna nézni vele akkor lehet, hogy elfáradt volna kissé a nyakam, mert azért magasabb volt nálam a férfi, habár ez már csak természetes. Meg a szemkontaktus is kerültem legalább addig, míg zavaromon sikerül valahogy túltennem magam.
- Esetleg megtudhatom, hogy mi járatban van itt? Feltételezem az én ittlétem oka ön számára is nyilvánvalóvá vált. - érdeklődtem felé egy kicsit, hisz ha már így összehozott minket a sors egy ilyen kínos módját választva a találkozásnak, legalább ismerkedhetek egy kicsit. Különben is azért keltem útra, hogy minél több tudást szerezhessek magamnak és más embereket ismerhessek meg.
- Talán jobb volna... - kezdtem bele a mondatba, valamint a szárazföld felé való indulásba, viszont zavarom okozta figyelmetlenségem okán már az első lépést követően sikerült megcsúsznom egy csúszós kődarabon. Az idő lelassult számomra és csak azt láttam, hogy a tó felszíne rohamosan közeledik felém. Fejemben azonnal megszületett a szerencsétlen jövőkép ahogy teljesen összevizeződik a ruhám és akkor búcsút mondhatok a korábbi óvintézkedéseknek. Ráadásul a víz is kristály tiszta, úgyhogy még csak az sem számítana menedéknek számomra. Miért léteznek ilyen szerencsétlen napok egy ember életében? T-T