Hokushin

Kód: ouhn


Név: Hokushin
Nem: Férfi
Kaszt: Ember
Kor: 24

Kinézet

A bőre színe fehér 180 cm magas vékony testalkatú, de erős 70 kg súlyú. Haja egyik szemét néha eltakarja színe kékes a szeme színe zöld.

Jellem

Nem szereti a túl édes dolgokat meg ha valaki nyalizik vagy smúzol. Kedveli az őszinteséget még ha olyat is kell hallania ami nem kellemes. Nem kedveli ha az erősebb a nálánál gyengébbet próbálja bántani.

Előtörténet

Kevés embernek adatott meg az a kiváltság, hogy neve beírod hasson a történelem könyvekbe és ezáltal örök életű legyen. Ezek egyike nem más mint az Avatár ki köztudott nem csak elméletben, de tényleges bírt a halhatatlanság képességével. Ha elhunyt egy másik nép gyermekeként újjászületett más személyiséggel azonban egy mindig változatlan maradt. Hatalmában állt irányítani mind a négy természeti elemet. Ez azért volt olyan fantasztikus mert hiába volt valaki őstehetség az idomításban egy elemnél nem volt képes többet használni. Remélem ez a kis történet Korrához hasonlóan engem is közel enged a hallhatatlansághoz és nem felejtenek el az utánam következő nemzedékek.
Én mind sokan mások egy szem gyermeke voltam szüleimnek a hatalmas Föld királyságban. Egyikünk sem értett az idomításhoz ezért abból kellett megélnünk amihez értettünk már aki. Édesanyámék kitűnően értettek a földműveléshez én viszont már kiskorom óta képtelen voltam elsajátítani a megfelelő készségeket. Mikor kell vetni, szántani, aratni, melyik növény mikor terem és hányszor, ezek nekem mind túl bonyolultak voltak. Amikor próbálkoztam abból is csak galiba lett. Egyszer például a zöldség jó részét kihúzkodtam a földből mert azt hittem gaz. Természetesen megkaptam a magamét még ma is emlékszem azokra a csalódott szemekre. Sokkal jobb lett volna ha inkább elvertek volna mint más szülök a gyermekeiket. Nemcsak ebben tűntem ki hanem a családi hagyomány sem vonzott engem úgy akár a többieket. Mindig is büszke volt a családom, hogy övék a négy birodalom legnagyobb Avatár gyűjteménnyé. Mindegyiktől volt valami apróság legalábbis azt állították. Unokatestvérek, nagybácsik folyton azon fáradoztak, hogy minél több limlomot raktározzanak fel az Avatártól. Volt ott gomb, papucs, virág egyszóval minden amihez valaha hozzáért egyikük.. Egyedül Korrától nem tudtak semmit sem szerezni ami engem egy cseppet sem sem zavart. Leginkább azért nem voltam hajlandó ebben részt venni ugyanis az Avatárra úgy tekintettek mint valami híresség nem pedig a béke őre. Így távol tartottam magam minden efféle ostobaságtól. Nem is csoda amiért nem sűrűn kaptam ajándékot születésnapomra. Tíz évesen azt próbáltam kitalálni mit kezdjek az életemmel. Elég idős voltam ahhoz, hogy végre elinduljak valamerre az élet rögös útján. Soha nem jutott eszembe, hogy ez még bajba fog engem sodorni. Éppen kerestem azt a bizonyos utat a falu mellett mikor megnyílt alattam a föld és eltűntem mintha soha nem lettem volna. Nagy tehetségemmel beszakítottam egy bánya légnyi-lását s nagy port felverve értem földet. Sajgó fenekemet simogatta keltem föl arcomon a kétségbeesés. Alig bírtam visszafogni magam, hogy ne árasszam el könnyeimmel azt a hatalmas földalatti folyosó rendszer. Hiába kiabáltam senki nem hallotta meg a jajveszékelésemet. Jó sokáig vártam és mivel nem történt semmi úgy döntöttem elindulok valamerre. A sokk kicsit elmúlt így kissé nyugodtabban tapogattam végig a falakat a vaksötétben. Egyedül voltam, piszkos lehorzsoltam a tenyerem, féltem ráadásul meg is éheztem. Úgy korgott a hasam csodálkoztam amiért nem szakadt be a föld felettem. Régi mondás, hogy az emlegetett szamár mindig megjelenik. Amint az omlásra gondoltam egy nagy adag föld és kő omlott alá és maga alá temetett. Mikor magamhoz tértem nem tudtam mozdulni a törmelék miatt mindössze a kezeimet tudtam mozgatni. A bal szemem nagyon fájt és nem bírtam kinyitni. Amint megérintettem a sajgó bal kezemmel hatalmas nagy fájdalom áradt szét a fejemen és benedvesedett az ujjam. Ekkor szinte mindent betelített a vér szaga. Abban a pillanatban nem bírtam visszafogni a bennem megbújó tébolyt. Sírtam, kiabáltam, teljes torkomból üvöltöttem édesanyámékat hívva. Addig visítoztam míg el nem fogyott minden erő és az álom magával nem ragadott. Mikor újból magamhoz tértem nem éreztem a testemet pontosabban semmit sem éreztem még a hatalmas sújt sem csak a sötétséget. Pár perc múlva morajlást halottam körülöttem és egy hatalmas fény elvakított. Pár perc elteltével a fényesség enyhült, és kiderült a nap vakította el a sötétséghez szokott szemet. Ráadásul aki megmentett az nem volt más mind maga Korra az Avatár. Nem tudtam miért volt arra csak később tudtam meg, hogy véletlenül járt arra és meghallotta az eltűnésemet. Rövid idő alatt haza vitt édesanyámék nagy megkönnyebbülésére. Mikor ő elment hátra hagyott nekem egy kis kavicsot ami földidomítás közben a ruhájába pottyant. Mintha az a kis valami is ki akart volna szabadulni akárcsak én. Napokon keresztül az ágyban feküdtem és vártam, hogy meggyógyuljak. Mikor kinyitottam a bal szemem megpróbáltam egyedül felülni és a szekrénybe kapaszkodtam. Ekkor megláttam édesapámat az ágy mellett, ahogyan engem nézett. Kissé haloványnak tűnt azonban nem voltam teljesen magamnál így ezzel nem foglalkoztam. Egy pillanatra félrenéztem s apa eltűnt mintha soha nem is lett volna ott. Az elkövetkező években egyre gyakrabban fordult elő ehhez hasonló látomás és egyre tovább tartottak. Ha megérintettem valamit embereket láttam akik nem voltak ott sőt még halottam is. Nem értettem mi történt velem talán megátkozott valaki? Olyanról halottam, hogy valaki látta a jövőt ám úgy tűnt én pont az ellenkezőjét figyelhettem meg. Az embereknek nem nagyon tetszett, hogy én olyat láttam amit ők nem. Egyik nap véletlenül megfogtam a vitrint ahol az Avatár emlékek voltak és bevillant egy kép amint egy gyermek kezéből tépik ki. Akkor jöttem rá, hogy ezeket mind másoktól lopták el. Könyökömmel betörtem az üveget és kivettem a kő darabot. Megkértem valakit aki kilyukasztotta és egy aranyos kis nyakláncot készített belőle nekem. Mire hazaértem szüleim már látták mit tettem és követelték vissza a kincset. Mikor nemet mondtam elzavartak a háztól. Ők szerettek engem, de a gyűjtési vágyuk hatalmasabb volt. Összepakoltam a holmimat és elindultam világot látni. Húsz évesen már képes voltam gondoskodni magamról. A szememnek nem volt semmi baja a testem tökéletesen működött így nem volt semmilyen kifogás. Azóta úton vagyok régi és új kalandok egész sora áll még előttem. Keresem az értelmét vajon miért adományoztak meg így a szellemek ha ők voltak egyáltalán.

Felszerelés(ek)/Fegyver(ek)

A karakternél lévő fegyver, vagy egyéb felszerelés.


Képesége:
Ha hozzáér valamihez az akármihez legyen az élő vagy élettelen lát egy részletet annak múltjából. Azalatt az idő alatt ajándékozták meg a szellemek vagy mik míg a barlangban hevert. Ezt a titkot még ki kell derítenie.

Kedves Hokushin!


Előtörténet:
Előtörténetedet elolvasva, az első dolog, ami szembetűnik, hogy rengeteg helyesírási hibát vétettél. Vannak szavak, amelyeket különírtál annak ellenére, hogy egybe kellene. A veszőkkel sem vagy túlságosan jó barátságban, mert olyan ritkán találok egyet, mint Jani a réten, hófehér Hollót. Az Avatárral kapcsolatos kitételünket sem hallgattad meg, miszerint megkértünk, hogy ne vidd bele az előtörténetedbe, hogy Korra Avatár bárminemű ajándékot ad, vagy véletlenül elhagy. A gyüjtögető család is kissé meredek. Nincs olyan család, amely minden Avatártól birtokol valamilyen ereklyét. Ahogyan nem fog véletlenül arra járni, ahol te véletlenül bekerülsz egy gödörbe. Random gödrök nincsenek. Kérlek nézd át az írásodat a helyesírás ellenőrzővel vagy használd a Microsoft Office-t ( Word). Próbálkozásnak szép, azonban nem tudom pozitívan értékelni a hibák miatt.

Kinézet: Abszolút kevés, ennél többet biztosan tudsz írni. Itt is vesszőhiány van.

Jellem: Egy keveset azért olvasnék még róla, hogy mégis milyen ember ez a te karaktered. Szintén hadilábon állsz a vesszőkkel.

Képesség: Ezzel a képességgel, még semmilyen gond nem is lenne, ha nem lenne az a három mondat tele hibával.

Megkérlek arra, hogy ellenőrizd át az írásodat, a hibáidat javítsd és dolgozd át a történetedet. Sajnálattal kell közölnöm, de ez kevés ahhoz, hogy játékba engedjem. Az előtörténetet ezennel Elutasítom.

Amennyiben elkészültél az új történettel, úgy kérlek küldj egy PÜ-t valamelyik staff tagnak, vagy értesítsd valamelyiket a Chat szobában.

Üdvözlettel, Aang avatár