H - Hito

Kód: ooahi io


Név: Hokorashii Hito
Nem: férfi
Kaszt: Fémidomár
Kor: 10.04

Kinézet

Durván 169 cm magas s néha emiatt magasság komplexusa van. Testfelépítése viszonylag erős, sportos. Ne tévesszen meg az elegáns öltözet, attól még úgy él, mint egy átlagember. Haja fekete, mint a sötét éjszaka. Szeme viszont zölden virít. Bőre holt fehér, mert az utóbbi években a kutatásának élt eddig sikertelenül.

Jellem

Az átlagnál kicsit tanultabb, sajnos a viselkedésén is megjelenik ez. Ő csak akkor törvénytisztelő, amíg kutatásait finanszírozza egy támogató. Gyakran akkor segít, ha az az ő érdeke, de ritkán még besegít másoknak vészhelyzetben. Ha ideges, vagy unatkozik, akkor egy nyalókát vesz elő a tartóból, mintha cigi lenne. Mindezek eltörpülnek a perverz gondolkodása mellett.

Felszerelés(ek)/Fegyver(ek)

Fémpántok a testén; a karján és a lábán. A nyalókatartó - aminek cigi tartó formája van – szintén fémből van. Hosszabb utakra csak egy kulacsot hord magánál, amit az övére akaszthat vízszintesen háta mögé.

Kicsivel több, mint húsz évfordulóval ezelőtt született Köztársaság városban új gazdag anyagi körülmények között ez a faragatlan ember. Apja szintén kutatóként dolgozott, ahogy Hito anyja. Ott találkoztak, és ismerték meg egymást. Mindegyikük nagy koponya volt a saját szakterületükön, de a neveléshez annyira közük nem volt. A kutatásaiknak éltek elfelejtve családi életüket.
Hito miután elérte a 6. élet évét, addig a szomszéd család nevelte őt rosszabb körülmények között. Ők tűz idomító családfáról származnak, akik energikusak és ingerlékenyek. A család nehezen fogadta be Hitot, de a szülők csak is Hito pénzéért adtak szeretetet. A fiút tudta nélkül zsebelték ki. A gyerekek szinte testvérüknek fogadták be: Sao, Lili, Ven.
Néha néha nagy vágy kerekedett hősünkben igazi szülei iránt. S ekkor a legolcsóbb nyalókát ette az ablakban ahogy a Holdat bámulta. A hold fényében el tudta képzelni szüleit. Mindig várt és várt. Olykor feltűntek szülei, rohant hozzájuk nagy örömmel, viszont szülei egy idő után megfeledkeztek róla, nem tudták ki ő, ahogyan cseperedett fel. Szörnyű dolog ez egy gyereknek. Ezt örökre megjegyezte! Ezután már tisztában látott minden dolgot, elkezdte érdekelni a világot Hito mi hogyan működik.
Általános iskolás volt, amikor abból a kicsiből amit tanult, reálisan meg tudta magyarázni a dolgokat. A tanárok már csodabogárnak nevezték a háta mögött. Hito tudta ezt, pedig csak nyitott a világra. Sokszor gondolkodott el, hogy miután a gyerekek is „csodabogarazni” kezdték vajon jó értelemben vagy rossz értelemben mondják rá. Sok tanuló társa inkább okostojásnak titulálta, nem engedték őt velük együtt játszani. Csak Lili Sao és Ven volt hajlandó szóba állni vele, de ők is tengtek a jó és rossz hírnév átkában. Ők is menők akartak lenni, de Rufusz csak azért vette be őket, hogy idegesítse Hitot. Hito ezentúl mindig is utálta a Terror Sógunátust.
Sok tanár erre azt hitte, hogy valami játék, nagyon nem is foglalkoztak vele, de ez valójában egy nagy, széles kapcsolatokkal rendelkező csínytevők bandája volt az iskolában.
A középiskola idején Sao-t egyszer meg is verték, hogy kórházba kellett vinni, pedig csak ki akart lépni a bandából. Hito erről csak később hallott. Rohant a kórházba, hogy bátya megmenekült-e. Nem nézett se embert, se állatot, semmit, és ez lett a veszte. Terror Sógunátus meglepte őt egy sikátorba húzva őt. Rufusz tűz idomár volt, és amilyen elborult elméjű, Hito bőrébe akart égetni egy szégyenítő szöveget. Ekkor egy tűzidomár lány közbe avatkozott, Ven volt az. Úgy harcolt mint egy oroszlán, sosem védekezett, mindig támadott. Hajtotta Hito iránti szeretete, sőt talán kicsivel több is volt.. Mindez nem volt elég. Rufusz volt mindkét suliban az iskola legjobb tűzidomárja. Mindenki félt! Senki sem segített rajta. Hitoban egyre nagyobb lett a sokk, míg minden idege teljesen zárlatos nem lett. Ekor valamibe átlendítette egy szörnyű esemény.
Rufusz megbüntette Vent, megégette a fél arcát, ahogy felizzott a kegyetlen középiskolás tenyere. Hito Becsukta szemét, hátha ez nem igaz, ez csak egy rémálom, de hirtelen minden dobbanást érezni kezdett. Eddig is érzett valamit, de ennyire intenzíven soha. Már hangosan anyukájáért, apukájáért könyörgött, de rájött valamire. Ki kell törnie a biztonságos burokból, amit elméje körül emelt. Megsimította a földet, érzett mindenkit a könnyei földet érését is tökéletesen érezte. „Ideje támadnom!” címszóval a támadás hullámokat. A mozdulataival párosultak a földmozgások. Addig harcolt, míg falat nem emelt maga és Ven köré. Megsiratta a lányt a sötétség közepén. A tűzidomár pedig tombolt a falakon. Ven ekkor megcsókolta a fiút. Sosem érzett ilyet korábban egyikőjük sem, meg is hökkent Hito, de visszacsókolta őt. Harmóniát érzett magában a fiú. Érzi hogy erőssé vált, de első sorban a kórházba kell juttatnia a lányt.
A kőépületekkel és a maga köré emelt fallal könnyedén meglógtak. Több hónapokon keresztül suli után egyből meglátogatta a gyönyörűséges, kétarcú Vent. Az orvosok az égetett sebhely elé egy maszkot helyeztek, hogy mindenki rá bírjon nézni. Hito önmagát okolta Sao, Ven kórházba kerülésért, és az, hogy Lili bent maradt köztük. Az egész család életét megzargatta, cserébe még a hátukat is fel akarták gyújtani, ha nem szólt volna Lili a rendőrségnek titokban. Baj-baj hátán, pedig csak élni akart.
Mind ezután inkább eredeti családi házba visszaköltözött, ahol megtanult egyedül gondoskodni önmagáról. A középiskolában bár megromlottak a jegyei, így a szín 5-ös tanuló átlagos eredményeket mutatott fel. Viszont a testnevelésből egyre jobb lett. A kémia, fizika, és matematika egyre jobb jegyek születtek belőlük. A léghajlítók történelméből sem volt rest jó jegyeket szerezni. Mindent tanulmányozott és magáévá tette. Ez a tudás egy ígéretet szolgál.

„Mindent helyre teszek. Elérem a lehetetlent. Megmentem Vent és Lilit, irány a Beifong Fémidomár Egyetem!”

1. Rész – Már megint...

„Mit csinált a Sogenshima tér 20. házszámú épületében? VÁLASZOLJON HOKORASHI HITO!”

Ezzel fogadta Montaro hadnagy az őrszobán. Emlékszik mindkettőjük, hogy már az egyetem alatt se bírták sokáig egymást.
Hito semmit mondóan tekintett jobbra balra, de nem érdekelte „Tökfej-sama” kérdése. Amennyire unatkozik, még a nyakkendőjét is megigazítaná, de bilincsbe volt a keze.

- Montaro, megigazítanád nekem a nyakkendőmet?
- Hát hogyne... - a rendőr közelebb hajolt, majd az eddig is „kellemes” modora még „kellemesebbé” vált. - HÜLYÉNEK NÉZEL? NYÖGD KI A VÁLASZT, MIELŐTT... -Montaro elmosolyodott, és már ez nem tetszett Hitonak. - Házkutatást kérek a bíróságtól, nekem egy kettőre megadják, tudod. A házkutatás az embereim a laborodat is átvizsgálják, és ha veszélyes anyagot találnak lecsukatunk pár évre. Emellett megesküszöm, hogy az embereim nem hivatalosan szétverik a lakást, ha tovább szívózol.

Hito már teljesen komolyan tekintett az állam kutya két szemébe, majd hosszabb farkas szemezés közben így cselekedett Hito.

- Hát jól van, egyszerű kérés volt.

Hito megigazította a nyakkendőjét, miközben a bilincs a földön hevert teljesen szétkapva. - így már kényelmesebb.

- NE SZÓRAKOZZ VELEM!
- KUSSOLJ MÁR! Tudom jól, hogy úgy se váltanád be a fenyegetéseidet, túlzottan törvény tisztelő vagy ahhoz. Ismerjük egymást egyetem óta. Tudod jól milyen a múltam. Egy szervezet után kutatok.
- Jahh.. az a szervezet. A Terror Sógunátus után lopakodsz. Az csak szóbeszéd.
Azt csak hiszitek. Mégis ha megemlítem Rufusz nevét és a Kaszaboló Nővéreket, máris feláll mindenki hátán a szőr.

Montaro már nem szólalt meg. Elég kellemetlenül érezte magát. Szépen ő is leült. Cigis dobozából egy szálat húzott ki fogával, majd egy vihar öngyújtó segítségével meggyújtotta azt.

Nem gondoltam volna, hogy ettől már rágyújtasz. Szóval történtek egy s mások azon kívül amit hallottam. - véleményét nyilvánította Hito.
- Igen, sok mindent elhallgatunk nyomozó. Ez ilyen a civil lakosság érdekében.... Már megint... ők.
Valahogy megoldjuk, mindig is megoldottuk.
- Hito, mégis honnan tudtad, hogy a Sogenshima tér 20.-ban lesz valami? Ráadásul előbb, mint mi.
- A forrásaimat én se nyöghetem ki. Sajnálom!

Hito csak vigyorgott Montarora, felállt, majd az őrszoba ajtajának kilincsét megfogta.

- Mégis hová mész?

Ismerem az eljárást! Éjszakára bezártok egy cellába, már megint...
Hito már fel is nevetett, Montaro pedig elmosolyodott, de hamar lekonyította a száját, mert „rosszban van vele.”

- Menj csak!

Hito szépen kisétált a a börtön cellákhoz. Az ottani börtön őr dobta hozzá a nagy kulcs csomót „...a húszas...” magyarázattal, hogy a fegyenc kényelmesen beüljön. Ez volt a legbiztonságosabb hely a Terror Sógunátus maffia csoporttól.

- Kösz Sarutobi!

Hito még intett is Sarutobinak, majd nyugovóra tért.