Kód : oi8
Adatok : név: Ty Lee
nem: Nő
kaszt: Levegőidomár
kor: 14
Kinézet : Hosszú, általában előről hátraköttött haj hátul kiengedve, sötétbarna szinte már fekete, mandulavágású, átható szem. Magasága átlagos olyan 170 centi körüli, ruhái a szerzetes rend alap darabjai: narancssárga kendő, sárga hosszúujjú és kétrétegű nadrág, térdig érő csizma és egy fábol készült nyaklánc, melyre a levegő nomádjainak jelképét faragták.
Jellem : Korához képest mindig komoly volt, mindíg igazi kalandokra vágyott sosem játszott a többiekkel számára az csak bohóckodás volt. Inkább csak meditált vagy a történelem könyveket bújta, mindig érdekelte a múlt. Ő volt a legtehetségesebb de sose mutatta, nem voltak barátai, többnyire egyedül repkedett. Imádta a levegő idomitást, imádott repülni. De valahogy mindíg messzire húzta a szíve, bár sosem járt ott, mindíg a tűz népéhez akart tartozni. És el is határozta, hogy ha véget értek tanulmányai elutazik és bejárja a tűz birodalmát.
Felszerelés : 1 db léghajlítóbot, 1 db hosszúíj, 1 db nyereg a repülőbölénye hátára
Előtörténet : Az első értelmes emlékem a valóvilágról az volt amikor négy éves koromban a szüleim kidobtak az utcára és egy levelet adtak a kezembe amiben, ahogy késöbb olvastam az állt, hogy nem akarták ezt tenni velem. Meg, hogy nagyon szeretnek és, hogy ha késöbb meg keresném őket a tűz népénél lesznek, a legcsodálatosabb helyen ahol valaha voltak. Aztán a második megemlíthető dolog az életemből az első befogadó családom. Náluk viszonylag jól éreztem magam egészen nyolc éves koromig amikor nekik gyermekük született engem meg lepasszoltak. Az immár harmadik családom kezelhetetlen volt. Tőlük én szöktem meg. Végül a Levegő templomban leltem viszonylagos nyugalomra. Amíg el nem értem a megfelelő kort mert akkor új szakasz kezdődött az életemben.
Amikor megkaptam Ileát a repülő bölényem, mérhetetlenül boldog voltam, végre volt egy társam aki megért, akivel eggyütt repülhetek. De persze mint mindíg ezt sem élvezhettem ki a templom legalattomosabb személye miatt, az egyik velem egyidős srác nem is tudom, hogy hívják, szerintem a nevek lényegtelenek. Szóval ez a fiú odajött és elkezdett szekálni, piszkálni és mivel látta, hogy ez engem teljesen hidegen hagy bedühödött és lelökött a szikláról. Persze én mint egy rendes légidomár visszarepültem természetesen sértetlenül viszont ezen már kiakadtam és egy erőteljes mozdulattal elrepítettem ő meg nekivágódott a falnak. Aztán csönd. Mindenki elhallgatott, a mesterek, a tanítványok egy pillanatig semmi aztán mindenki odarohant a halott fiúhoz, csak én álltam ott, egyedül, magányos, elborult elmével. Aztán eltelt egy, kettő vagy ki tudja hány perc mire rádöbbentem mit tettem. Kavaraogni keztek a gondolataim, lassan kezdtem rádöbbenni, hogy ennek mi lesz a következménye, mi lesz ha megölnek de legjobb esetben is örökre bezárnak mert senki se fog melletem szólni egy árva kislány mellett akinek még barátai sincsenek. Aztán futottam, futottam Ilea felé, egy örökkévalóságig rohantam. Majd elindultunk búcsút mondva mindennek, ami számított örökre elveszett, sose térhetünk vissza a levegő templomba.
Aztán késöbb rájöttem, hogy ha máshogy történik sose lett volna elég lelkierőm, hogy eljöjjek. Így hát elhatároztam, hogy valóra váltom álmom és elmegyek a Tűz népéhez. Mikor először meg álltunk egy kis faluban, mely a Föld királyságához tartozott. Bementem a faluba élelemért és egy térképért, de valahogy mindenki furcsán nézett rám. Megkérdeztem egy hölgyet, hogy merre induljak, de ő csak azt válaszolta: nincs itt helye idomároknak, innen már rég kipusztultak és nincs is szükség rájuk, és azt is mondta, hogy távozzak mert megátkoz. Hát nekem elég flúgos anyókának tünt, de mindegy, megvettem ami kellett és indultam tovább. Roku szigetét céloztam meg, mindígis oda voltam érte nála csodálatosabb embert keresve se találnék bár talákozhattam volna vele! Mindegy is, ehhez egy kicsit későn születtem úgyhogy kár rajta rágódni.
Viszonylag sima volt az utam nem történt semmi különös. Járkáltam a szigeten igazán csodás hely egyáltalán nem olyan mint képzeltem, valahogy régebbinek varázslatosabbnak hittem azt gondoltam érezni lehet majd az Avatár jelenlétét, de nem így volt. Az egész csak egy átlagos helynek bizonyult. De elhatároztam, hogy akkor is megfogom találni a helyet amit a könyvek elém varázsoltak. Így hát most bojongok a vadonban egyetlen társammal Ileával.
