Belváros Állomás

Kedves játékosok, ezúton adok hírt, néhány változásról!

Először is bevezetésre kerül a pénz, ami a yuan lesz. Mindenki kap majd kezdő tőkét, ami a Karakterinfórmációnál meg fog jelenni, ezt pedig a későbbiekben lehet gyarapítani is. Ez minden esetben eszközök megvételére fordítható, technikát továbbra is csak mesterponttal lehet kiváltani, továbbá az összeg nem IC, tehát nem függ a karakter játékbéli anyagi helyzetétől.

Ezenfelül ezután plusz …

Tárgy: Belváros Állomás Vas. Nov. 04, 2012 10:27 pm

A város fő közlekedési csomópontja, bár az elmúlt években, azt már kevésbé használt a Satomobile-ok miatt. Ennek ellenére továbbra is egy forgalmas kereskedelmi negyed, és a bejáratnál egy szobor áll Tűz Ura Zuko tiszteletére.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Vas. Feb. 03, 2013 9:49 am

Partraszállás

Dél körül járhatott az idő, éppen a szerkesztőségről battyogtam a lakásom irányába. Mára nem adott melót Genichi úr, aminek nagyon örültem. Eléggé nyúzott voltam az utóbbi időben, nem igazán tudtam magamat kipihenni az éjszakák folyamán, ráadásul virraszthattam hajnalig, hogy a másnapi hírlapba már konkrét, pontos leírás kerülhessen az idomító meccsekről. Az Arénában már szintem megszokott látvány voltam, mindig ugyanoda ültem le, hogy tökéletes rálátásom legyen az eseményekre.
~ Ma végre kiszundíthatom magam! Úgy, mint hetek óta egyszer sem.~ merengtem, s eközben egy halvány mosoly tündökölt az arcomon. Egy pillanatra megálltam a járda közepén, lehunytam a szememet, beleszippantottam a levegőbe, miközben elképzeltem a puha ágyam melegségét. A csodaszép képzelgésből csupán az hozott vissza a valóságba, hogy egy talpig cicomában lévő asszonyság nem fért el mellettem, s emiatt a vállával nekem lökődött. A "Nem látsz a szemedtől ficsúr?" kérdésre már meg sem lepődtem, csak az nem esett le, miért nem egy Satomobileval vitette magát a nagyságos nőszemély, ha már a járda is kicsi volt neki.
- Eeeelnézést...- szóltam utána kiábrándult hangon, és megsimogattam a vállamat. Néhány embert teljességgel reménytelennek tartottam, egyesek úgy gondolták, a pénzük miatt ők sokkal többet értek. Pedig ez egyáltalán nem így volt, mert mindannyian ugyanúgy húsvér lények voltunk. Tovább battyogtam, mire megkordult a gyomrom, ami érthető is volt, hiszen reggelire nem ettem semmit. A város ezen részén szinte mindennaposak voltak a kereskedők, akik saját portékájukat árulták igen elszántan. Nem túl távol egy sült halas bódét pillantottam meg. Átcikáztam az út másik felére, majdnem el is ütöttek, de azért egyben átértem. Az idős hölgynek kifizettem a csemege árát. Volt nálam elég pénz, kaptam egy keveset a múltkori tudósításomért. Mielőtt beleharaptam volna, tőlem talán három méterre egy könnyes szemű kisfiút pillantottam meg, amint zsebeiben turkált, amik nagy valószínűséggel üresek voltak. Piszkos volt az arca, valamint a ruhája is. Hirtelen már nem is voltam annyira éhes, összeszorult a gyomrom.
- Hé, kis haver! Nem vagy éhes?- kérdeztem tőle, majd leguggoltam, felé nyújtottam a pálcikára tűzött halat. Ő elfogadta, és bátortalan hangon meg is köszönte. Úgy gondoltam, ki fogom bírni kaja nélkül hazáig.
~ Nem a paradicsom mi? Tényleg nem az.~ töprengtem főnököm egykori szavain, ám ekkor olyan dologra lettem figyelmes, amire egyáltalán nem számítottam. Mégpedig egy rövid hajú, nőies vonásokkal megáldott leányzóra, amint egy sarki leopárdon lovagolt.
- Bocsásson meg hölgyem, de kényelmes úgy utazni?- érdeklődtem egy nagy vigyorral a képemen.
- Viccet félre téve, legyen óvatos, néhány sofőr csak vezet, de nem lát. Még a végén bajuk is eshet.- mondtam, azután vártam a hölgyemény reakcióját.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Vas. Feb. 03, 2013 11:15 am

Partraszállás...És az első ember Köztársaság városból.

Alig bírtam magammal ahogy közeledtünk Köztársaságváros felé. Alig pillantottam meg, már tudtam, hogy ez a hely egyszerűen fantasztikus. Olyan lassan közeledtünk, hogy egy örökkévalóságnak tűnt a dolog, de türelmes próbáltam maradni. Meg kell őriznem a hidegvérem. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan. Eska lent pihent a raktárban, és ez jól is volt így. A kis álomszuszék nyugodtan elvan amíg senki nem nyúl hozzá, és a hajón dolgozók biztosan nem engednek senkit a közelébe. Igaz ezért ki kellett csengetnem jó néhány yuan-t, de mit számít ez, ha cserébe nyugodtan és békében utazhatunk. A fedélzeten, a hajó orránál ácsorogtam, és a korlátra támaszkodva szippantottam magamba az új terep illatát. A kedvenc ruhám most egész jól jött, bár nem volt olyan hideg mint otthon, azért nem árt melegen öltözködni.
Az oldalamra kötött és a hátizsákomba pakolt cuccaimat ellenőriztem éppen, mikor elhaladtunk Aang Avatár emlékszigete mellett. Itt állt a száz éves háború hősének óriási szobra is, ami lélegzetelállító látvány volt. Nem bírtam ki, hogy ne adózzak tisztelgéssel, és pár perc csenddel az egyik legnagyobb Avatár emléke előtt. Széles mosoly húzódott az arcomra, és a város felé fordult a tekintetem. Egyre közeledtünk, tehát ideje lesz felébreszteni Eskát. Lerohantam tehát a raktárba, és intettem az őröknek, hogy elmehetnek. Az én drága barátomat nem egyszerű feladat felébreszteni, felnyergelni és mozgásra bírni, tehát nem kell feltétlenül itt lenniük mikor hozzálátok a művelethez. Hosszú léptekkel haladtam a leopárd felé, s elmosolyodva figyeltem ahogy szuszog. Biztos megviselte az út amit meg is értek, de ideje lesz felkelnie. Végigsimítottam a fején, és elkezdtem a füle tövét vakargatni.
- Ébresztő Eska! Megjöttünk. - Suttogtam neki, de alig reagált. - Gyerünk picinyem. Ideje lesz felkelni, megjöttünk Köztársaság városba. - Súgtam tovább, és a hátára ugrottam. Felhorkantva kezdte nyitogatni a szemeit, ahogy a feje tetején könyökölve elnyúltam rajta. - Jó fiú! Ha ügyes leszel, és nem ugrálsz amíg a mama felnyergel, akkor kapsz jutalomfalatot, rendben? - Bájologtam kedvenc háziállatommal, aki lassan realizálni kezdte a mondandómat. Leereszkedett, és kivételesen egész jól tűrte a dolgot. Csak kétszer akarta hanyatt vágni magát, amíg a hátára pakoltam amit kellett, a szokásos öt-hat helyett. Büszkült a fejem, hogy ezúttal hatott a jutalom lehetősége. Egyre többet tanult, tehát megérdemelte a beígért falatot. - Ügyes fiú. - Adtam a szájába egy szép szelet húst, amit erre az alkalomra tettem el a táskámba. Felpattantam a hátára, ahogy elmajszolta, és megindultunk az ajtó felé. Én akartam lenni az első aki leszáll a hajóról. Nem vesztegethettem egy pillanatot sem. Mielőtt azonban kinyílt az ajtó, beletúrtam a táskámba, és még egyszer kinyitottam a térképemet. Betájoltam, hogy merre akarok menni, majd a társam füléhez hajoltam. - Jól van Eska. Mutassuk meg, hogy hogy robog egy Sarki leopárd. - Mondtam, majd ahogy nyílt az ajtó, szélsebesen kivágtattunk a városba.
A dokkmunkások közt cikázva gyorsan kiértem az útra, s mindenre kerek szemekkel rácsodálkoztam, ami mellett csak elmentünk. Az első alkalommal, mikor Korra itt járt, állítólag okozott némi zűrzavart Nagával. De én nem voltam Avatár, így óvatosan, de sebesen haladtam a Satomobile-ok között, s lassan el is értem egy nyugodtabb részhez, ahonnét beláttam Köztársaság város nagy részét. Lélegzet elállító volt így testközelből. Az egész város élt, mozgott és sziporkázott. Soha nem láttam még ilyet, így hosszú percekig alig bírtam megszólalni. Csak Eska nyugodt morranása ébresztett fel a révületből.
- Jól van nagyfiú megyünk már. Csak ránézek a térképre, hogy merre járunk. - Betájoltam az irányt, hiszen tudtam, hogy hova akarok menni. Az állomásra indultam, ahol a Tűz urának szobra állt. Mindenképp meg akartam nézni a legnagyobb tűzidomár szobrát, így a város szíve felé vettük az irányt.

A szobor előtt álltam meg, és tágra nyílt szemekkel, széles mosollyal vizsgálgattam a Tűz urának vonásait. Igyekeztem - amennyire tőlem tellett - pontosan lerajzolni az arcot a jegyzetfüzetembe, mikor valaki megszólított. Ismeretlen, sötét haj, és kék szemű fazon érdeklődött, hogy kényelmes-e leopárdon utazni, de nem hagyott megszólalni, máris a biztonságom miatt aggódott. Nem gondoltam, hogy egy ilyen kedves férfival futok össze elsőként. Kellemes meglepetés volt tehát, amit közelebbről is meg akartam nézni. Leugrottam a hátasomról, és a férfi felé fordultam.
- Köszönöm, hogy aggódik miattam. Most vagyok itt először, így elkél a jó tanács. Például, nem ártana tudnom, hogy hol tudok megszállni éjszakára. Ha nem veszi tolakodásnak, tudna nekem segíteni? A térképemen ugyanis nincsenek rajta a hotelek. - Mosolyogtam rá kedvesen, majd kezet nyújtottam. - A nevem Nitara, és a Déli Víz törzséből érkeztem.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Vas. Feb. 03, 2013 1:27 pm

Partraszállás és útmutatás

Végül is a leányzó nem adott rá választ, hogy mennyire lehetett jó egy sarkileopárdon ülni. Eleinte igazából fel sem fogtam, egy élő példánya volt ennek a gyönyörű macskafajtának tőlem pár méterre, én pedig csak úgy leszólítottam a gazdáját! Hirtelenjében megfordult a fejemben, talán én leszek majd a vacsorája, habár ezt a gondolatot hamar elvetettem. Minden bizonnyal be volt tanítva az állat, elvégre egyetlen jel sem utalt arra, miszerint bántotta volna már a város akármelyik lakóját is. Az Egyetemen is csupán képeken láttam efféle élőlényt, amikor a biológia tanár behozta őket. Még tisztán emlékeztem a fickóra, különösen elvont alak volt, de el tudta magyarázni a lényeget, és ez azért elég sokat segített a tanulásban. Az ifjú hölgyemény leugrott a hátasáról, ezt követően felém közelített. Talán kíváncsi volt rám, ugyanis eléggé olyan arcot vágott. Ekkor azt hittem, volt rajtam valami furcsa, esetleg nem jól gomboltam be az ingemet, vagy összekentem a nadrágomat valamivel, úgyhogy villám gyorsan végig is néztem magamon, ám nem találtam semmi szokatlant a külsőmön. Egy kicsit a hajamat is megsimítottam a bal kezemmel, előfordult, hogy a lágy szellő összefújta, olyankor pedig különösen idiótán tudtam kinézni. A leányzó megköszönte aggodalmamat, a helybéli szállókról kezdett érdeklődni, azután kezet nyújtott, majd bemutatkozott.
- Az én nevem Soren. Örvendek a szerencsének!- mutatkoztam én is be Nitaranak, miután viszonoztam a kézfogást. Természetesen gyengéd voltam, hisz mégiscsak egy hölggyel volt dolgom. Igen szép, egyedi neve volt, és úgy éreztem, illett is hozzá. A Déli Víz Törzsből származott, ez pedig egyből magyarázatot adott szerény személyemnek a kedvességére. Mindig is szerettem volna egyszer ellátogatni oda, csupán a hideg akadályozott. Azzal nem voltam kibékülve. Az én környezetem a napsütéses, fák, bokrok borította terep volt, ott éreztem a leginkább kényelemben magamat. A helybéliek mellesleg nem voltak a legudvariasabb emberek, ezzel ellentétben én a Víz Törzsének népét mindig is jóhiszeműnek tartottam. Nagy valószínűséggel ők voltak a szeretetreméltóság példaképei, nekem legalábbis biztosan.
- Ó, ne haragudjon, majd elfelejtettem! Természetesen tudok önnek segíteni, de nos... Hogy is mondjam? Nem tudom, mennyire örülnének neki, amennyiben egy sarkileopárddal szeretne megszállni valahol. Tudja, az itt élők nincsenek hozzászokva a nagy méretű háziállatokhoz. Ezért hát sokan elítélik. Ismerek viszont a környéken egy helyet, meglehet ott nem fognak tiltakozni. Sőt, nem is túlzottan drága motelről van szó, optimális lehet kegyed számára.- jelentettem ki.
- Elkísérhetem, hogyha úgy önnek is megfelel?- tettem hozzá. Nitara érdekes lánynak tűnt, mivel nem mindenki szokott egy nagymacskával végigcikázni a Satomobileok között. Ez vagány volt, bátorságra utalt, nekem eszem ágában sem lett volna megpróbálkozni hasonlóval, eltekintve attól, hogy nem is tudtam lovagolni.
- Mondja csak Nitara, elnyerte a tetszését a város?- érdeklődtem. Észrevettem a tekintetén, ugyanazt a csodálatot érezhette, mely engem is hatalmába kerített, amikor először néztem körül az óriásai építmények, a modern technológiával felszerelt járművek között. A szobrok, a hidak, a parkok, eleinte mindegyik olyan elképzelhetetlennek tűnt. Azután bepillantást nyerhettem olyan területekre, ahová nem is igen akartam volna. Nem ábrándultam ugyan ki teljesen, noha a város megmutatta a sötét oldalát is, ami túl volt a felhőkarcolókon és műemlékeken. Rengeteg dolgot szerettem volna még megkérdezni a lánytól, viszont nem akartam egyből bombázni a kérdéseimmel. Egy szinten azért még idegenként gondolhatott rám, habár semmilyen hátsó szándékom nem volt.
- Egyébként, ha véletlenül idomár lenne, azt tanácsolom, ne nagyon reklámozza! Történetek csúnya dolgok a közelmúltban, akadnak, akik nem túlzottan kedvelik az idomítókat... minket.- suttogtam, s a beszédem végére egy enyhe utalást tettem. Biztos voltam benne, Nitara értette a célzást.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Szer. Feb. 06, 2013 12:17 am

Partraszállás és megnyugvás

Ahogy Soren megfogta a kezem, kicsit meglepődtem. Nem erre számítottam egy ekkora embertől. Gyengéden, mégis határozottan rázott kezet velem, majd magyarázni kezdett. Közben Eska hozzám dörgölőzött, én pedig megsimogattam, de egy percre sem vettem le a szemem a férfiről, aki hirtelen az idegenvezetőmmé avanzsált. Amikor felajánlotta, hogy elkísér egy olyan helyre, ahol talán az én kedvenc állatkámat is szívesen látják, csupán bólintottam. Valahogy sejtettem, hogy itt nem lesznek elragadtatva egy sarki leopárdtól, így örültem, hogy van motel ahol meg tudunk szállni. Soren azonban különösen elkapta a figyelmem. A mozgása, a beszédstílusa, minden annyira ismerősen hatott. Mintha már láttam volna valahol hasonlót, de vajon hol?
- Hogy elnyerte-e a tetszésem? Álmomban sem gondoltam, hogy ennyire megfog ez a hely. Minden annyira más itt, mint otthon. Mintha egy teljesen másik világba csöppentem volna. Gondolom megvan ennek a helynek is a sötét oldala, de minden annyira új, annyira más, hogy nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ez a legjobb hely ahol valaha jártam. - Mosolyogtam, miközben körbenéztem. Tényleg teljesen más volt a város, mint a déli sark. Lélegzett, és élt, mintha az egész egyetlen organizmus lenne. Sosem láttam még ilyet, elvégre otthon kisebb közösségekben éltünk. Igaz ott az összetartás is nagyobb, mint itt lehet. Ennyi ember képtelen szoros kötelékeket kialakítani egymással, így a dolgok motorja valami más lehetett. Bár nem tudtam még, hogy mi. Eska közben leült mellém, és a vállamra hajtotta a fejét, ahogy unalmában szokta, így elmosolyodtam.
- Nyugalom nagyfiú. A mama mindjárt foglalkozik veled. Csak bírd ki egy kicsit. - Vakargattam meg a füle tövét. Ettől mindig megnyugodott, illetve a mikor a hasát simogattam. Kéjenc dög volt az én drága leopárdom, de így szerettem.
Mikor Soren megemlítette az idomárságot, kíváncsian a szemébe néztem. Ismerős volt a dolog, és kezdett gyanússá válni, hogy honnan.
- Csak nem... - Kezdtem, de elakadtam. - Aggódik és védelmez egy idegent, figyelmes, kedves és nyugodt, ugyanakkor az alkata stabil, masszív. - Hangosan gondolkodtam, és mindent jegyzeteltem a füzetembe, majd a férfi szemébe néztem. - Sötét színű haj és szemek... Talán... Bocsásson meg, de maga földidomár? - Kérdeztem az idegenvezetőmtől, s csak ezután jöttem rá, hogy talán nem volt illendő amit csináltam. Sajnos elkapott a hév, hiszen ezért jöttem ide is. Olyanokkal akartam találkozni akik idomárok akárcsak én, de más elem képviselői.
A férfiben pedig olyan vonásokat fedeztem fel, amiket én a földhöz párosítottam. Erős, és stabil akár a szikla, de kicsit aggodalmaskodó, és talán a változást sem szívleli annyira. A mozgása, a beszédstílusa kimért, tökéletes kontroll alatt tartja magát, de emiatt kicsit talán lassú is lehet. Nem ismertem még eléggé ahhoz, hogy pontosan következtethessek, de még így is annyira látványosan a földhöz párosítottam a teljes lényét, hogy nem volt kétségem, hogy igazam van. Alig egy órája vagyok itt, de máris egy földidomárba botlok, ráadásul Zuko és Aang szobrát is megnézhettem. Szerencsés napnak ígérkezett a mai, főleg, hogyha Eskának is sikerül helyet találnom. A füzetemet egyelőre nem tettem el, de hirtelen belém nyilallt az érzés, hogy kezdek kicsit eltávolodni magamtól.
Túlságosan is elkapott a városi lendület. Meg kell nyugodnom, mielőtt olyat teszek amit nem kellene. Mély levegőt vettem, és behunytam egy pillanatra a szemem. Higgadtnak kell maradnom, mielőtt a hullámok nagyon felkavarodnak. Csendes és nyugodt akár a tó. A mozdulataimat figyeltem titkon, de közben Soren-t is hallgattam. Mély levegőket szedtem, hogy lenyugodjak, majd mikor ellazultam ismét a leopárdom felé fordultam. Acélszín szemei mindig megnyugtatták a lelkemet. Ezek után a késem markolatán simítottam végig, hogy emlékeztessem magam, hogy nem vagyok egyedül, és a Déli Víz törzsét is képviselem jelen pillanatban. Megigazítottam a kesztyűimet, s a fehér liliomra pillantottam.

A férfi mindebből, csak annyit érzékelhetett, hogy megváltozik a kisugárzásom, hiszen a többi egyszerű pótcselekvéseknek tűnt. Nem rituálisan végeztem el a mozdulataimat, inkább titkon, lopva, mintha nem lenne nagy jelentősége. Próbáltam a spirituális oldalammal kapcsolatba kerülni, mint mindig, mikor úgy éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Mindeközben pedig Sorenre is figyeltem, elvégre nagy gyakorlatom volt abban, hogy valamilyen cselekvés közben megváltoztassam a kisugárzásom. Most az újdonság varázsától elszakadva ismét nyugodttá váltam. Kislány helyett inkább érett nő arcát öltöttem magamra. Távolibbnak tűnhettem, kívülállónak, akár a tengerek.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Szer. Feb. 06, 2013 10:06 am

Partraszállás és kíváncsiság

Úgy tűnt, hogy Nitara hűséges állata nem szeretett volna engem bántani, aminek fölöttébb örültem. Csupán gazdájához kívánkozott dörgölőzni. Még nekem is megenyhült a szívem ennek láttán, holott nem igazán rajongtam a macskafélékért. Csodáltam őket, de leginkább a kinézetük miatt, valamiért a természetükkel sosem voltam kibékülve. Persze, lehetséges, hogy a víztörzsi leányzó olyan nevelésben részesítette kedvencét, amitől az teljesen hűséges volt hozzá. Nekem még soha életemben nem volt háziállatom, minden esetre terveim közt sem szerepelt akármilyen fajnak a beszerzése. Arról szintúgy nem volt halvány lila gőzös sem, hogy esetleg lakótársam, Zelnarak, hogyan viszonyult a kis, vagy eltérőbb esetben nagy kedvencekhez. Egyébként belőle jobban ki tudtam nézni az állatszerető ember szerepét, s különös egybeesés volt, miszerint ő maga szintén a Víztörzsből származott, noha a világ északi féltekéről, nem pedig a déliről.
~ Legközelebb megérdeklődöm ezt tőle, hogyha összefutunk.~ futott át eme gyors gondolatmenet az agyamon. Nitara egy bólintással jelezte, támogatta a kalauzolással kapcsolatos ötletemet, aminek örültem. Végre találtam valakit, aki szintén jó társaságnak ígérkezett! Szerettem új ismerősökre, barátokra szert tenni, ebből a leányzóból pedig sugárzott az élet, ami miatt szerény személyemnek szimpatikus volt. Amikor a fiatal hölgy elkezdett áradozni a városról, egy fülig érő mosoly húzódott fel a számon.
- Hehe! Való igaz, a modern technológia vívmányai könnyen magukkal ragadhatják az embert. Persze, nem mindenki ilyen lelkes, és a konzervatívabb népség még zavarónak is találhatja.- jelentettem ki. Egyszerűen elragadó volt ez a jelenet, be kellett vallanom magamnak, hogy Nitara részben arra az emberre emlékeztetett, aki egy évvel ezelőtt utazott Köztársaság városba. Egy akkoriban tizennyolc éves földidomár srácra, nagy álmokkal, ambíciókkal, kit a változás szele fújt el ezekig az égig érő épületekig. Igen, megláttam magamat a leányzó jókedvet sugárzó íriszeiben, s ettől emlékek tömkelege kezdte megrohamozni elmémet, ám megpróbáltam minden erőmmel Nitarara koncentrálni. Olykor megesett velem az elkalandozás, én már csak ilyen kölyök voltam, de sosem volt rám jellemző, hogy figyelmen kívül hagytam volna a beszédpartnereimet. A sarkileopárd egy csöppet nyugtalannak látszott, viszont gazdája hamar kezelésbe vette. Nitara rájött, földidomár vagyok, amin egy hatalmasat néztem. Őszintén szólva meglepett, de kellemesen. Az elemzés, amivel előállt szinte tökéletesen rám illett. Nyilván való volt, a hölgyemény igazán jó emberismerettel rendelkezett, majd egy füzetet vett elő, amibe néhány dolgot beleírt.
- Öhm, igen. Valóban egy földidomár vagyok.- vakartam meg a tarkómat, azután figyelemmel kísértem, amint a barna hajú lány jegyzetelt. Ezt ismét egy érdekes szituációnak véltem, elvégre én voltam az újságíró, általában nekem volt a feladatom az emberek kikérdezése, véleményük rögzítése, most pedig én voltam az "alany". Különös érzés volt, hasonló még sosem kerített hatalmába. Bizonyos értelemben kellemes, hiszen úgy éreztem magamat, mintha a középpontban lettem volna. Nem telt bele sok időbe, de Nitara hirtelen olyan nyugodttá vált, amit még egy kevésbé figyelmes ember is könnyedén észrevett volna. Megváltozott a kisugárzása, a felpörgött ifjúleányzóból megkomolyodott nőszeméllyé vált. Ebből adódóan tökéletesen tisztában lehetett saját személyiségével, tudta kezelni az indulatait, az érzelmei fölött is teljes uralma volt. Egyetlen szó jutott eszembe ezek után, mégpedig a harmónia.
- Mellesleg, gyönyörű egy állata van! Megkérdezhetném a nevét?- érdeklődtem, mivel ez volt az egyik dolog, ami igazán foglalkoztatott. Vajon miféle név illett egy ilyen kecses, hím sarkileopárdra? El sem tudtam képzelni, hogy én miként neveztem volna el.
- Óh, egyébként miért döntött úgy, hogy meglátogatja Köztársaság várost?- kérdeztem, ám tudatosult bennem, talán kissé túlzásokba estem.
- Ne értsen félre, eszem ágában sincs tolakodónak lenni. Természetesen megértem, ha nem szeretne válaszolni erre a kérdésre. Csak ez olyan érdekes, mert tudniillik én magam is hordok a zsebemben egy hasonló jegyzetfüzetet. Ebben hasonlítunk, esetleg maga is kedvel írni? Az irodalom nem más, mint művészet csodája. Legalábbis számomra biztosan.- jelentettem ki. Ez valóban így is volt. Ha illetlen lettem volna, már a tegezésről is megkérdeztem volna a leányzót, ámbátor ilyen kérdéssel nem illett a férfinak előállni.
- Ha úgy érzi, indulhatunk.- biztattam.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Vas. Feb. 17, 2013 6:53 am

Nagyot nyújtózkodva lépett ki a vonatból, s elszörnyedve konstatálta, hogy a pályaudvar ilyen zsúfolt a híres Köztársaság Városban. Csak özönlenek és özönlenek az emberek, ahol neki kifejezetten egy személyt kell meglelnie. A napokban ugyanis sikerült kapnia egy olyan titokzatos információt féltestvérétől, miszerint itt él, élt… Bár igen hihetetlen lenne, ha visszatért volna ide – azonban ő nagy naivan reménykedik benne –, erre a helyre, ahol bármikor megtalálhatja a hatóság, amennyiben a sarkába küldi őket, csak, mert, azért. Amiért már kezd nagyon is tele lenni az hócipője azzal, hogy sosem tud eredményt felmutatni az üldözöttjével kapcsolatban. Neutral

Ahogy igyekezett előrefurakodni a peronon, úgy kért majdnem minden másodpercben elnézést azoktól, kiket oldalba vágott, lábukra taposott, vagy éppen majdhogynem fellökött, amiért mindenfelé nézett csak arra nem, hogy merre megy. Pillantásával a tömeget fürkészte, hátha megleli a kavalkádban az általa már minden ágon – bokron is túl keresett féltestvért. Mert ki tudja, hogy éppen mikor gondol egyet és lép olajra ismét, mielőtt megtalálhatná? Rolling Eyes

Nem. Ezúttal semmit sem bízott a véletlenre, biztosra ment, ha kellett tízszer, százszor, ezerszer és még egyszázadszorra is leellenőrizte, hogy nem-e jön vele szembe, megy-e el mellette, avagy szemfüles módjára kísérel meg elrejtőzni előle. Kinézné belőle, főleg ha tud az ittlétéről. Hiszen, ha ilyen könnyen szerzett legutóbbi megállójánál féltestvéréről információt, az sem tartotta kizártnak, hogy futótűz módjára ért el ide a hír, miszerint szerény személye ide tart.
Féltestvére keresése közben azon morfondírozott, hogyha megtalálja, akkor miképpen fogja megbüntetni szörnyű cselekedetéért, amit apjuk ellen követett el. Mégsem hívhatja ki nyilvános Agni Kaira egy túlzsúfolt állomás közepén. Ténybe tény, a helyszín neki kedvez. De koszos lenne tőle a ruhája és tegnap volt, hogy kitisztította. Nincs problémája az erdővel, azonban vihar után többet nem fog erdei ösvényen közlekedni. Nyakig sáros lett! Nyakig! Alig jött ki a térdénél az a csúf folt, melyet akkor szerzett, mikor egy nyavalyás ág az útját állta. Igen, az útját állta, mert nem ő volt bamba, hogy nem vette észre a nagy szitkozódások közepette, hanem szándékosan az mászott oda elé, így megkeserítve ama tegnapelőtti napját.
Rémes volt, nem is akar többet gondolni rá, hisz túl van rajta. Itt van a Köztársaság Városban, ahol nem fenyegeti egy gonosz törött faág sem azzal a negatív gondolatokkal, hogy akkor most kigáncsolja. Miért is lenne bárminemű eleséssel kapcsolatos gondja egy macskakővel kirakott, közmunkások által rendszeresen tisztított utak tarkította metropoliszban?
Niu, ahogy széles mosollyal lezárta aprócska gondolatmenetét elméjében hirtelenjében azon kapta magát, hogy telibe ütközik valakivel, majd hátratántorodva épp, hogy csak meg tud állni lábujjhegyen, ezt is rendkívül instabilan megejtve. S nem is kellett sok idő, alig pár másodperc alatt máris érezhette, ahogy ülepe találkozik a kemény talajjal. De legnagyobb gondja nem az volt, hogy ettől minden bizonnyal koszos lett a frissen mosott öltözéke, hanem jobb karját sajnálta, mely fájdalmasan lüktetett. Eltörött! Mi lesz, ha eltörött és soha többé nem lesz képes a földidomításra?! Hogy fogja így elkapni, majd megleckéztetni egy életre féltestvérét?
- Ááá, eltört a kezem! TT^TT Ostoba, hát miért nem néztél jobban az orrod elé?! Most egy életre megnyomorítottál! – elnyújtott hangon siránkozik, apró könnycseppek buggyannak ki mindeközben szemei sarkából. - Sohasem fogok felépülni, jajj, de nagyon fáj! TT_TT – bal tenyerével sajgó jobb felkarjának közepét szorongatta, jajveszékelve, cseppet sem törődve azzal, hogy a peronon haladó embertömeg nagyobbik fele csodálkozva torpan meg, s kíváncsiságtól fűtve mustrálják a jelenetet.
- Mit állsz még ott? Nem elég, hogy faltörő bikaantilop módjára felöklelsz, de még annyi tartás sincs benned, hogy legalább gyógyítókat hívj?! >o>;; Ha nem kapok időben ellátást akkor, akkor… le is amputálhatják az egész karomat! °O° – kétségbeesetten toporzékolt lábával, amiért deréktól felfele teljes egészében lebénult. Nem akarta, hogy megfosszák a jobb karjától, szeretné hinni, hogy csak egy apró bibis lila folt lesz a karján az ütközés nyomán. Csak a fájdalom, a végtagjában keservesen lüktető fájdalom egyre borúsabbá festette felette a gondnélküliség fellegeit.

Tárgy: Re: Belváros Állomás Kedd Márc. 26, 2013 12:45 am

Partraszállás és írók találkozása

Soren, kicsit talán megilletődve, fogadta az elemzésem, s ez csak tovább erősítette a feltevéseimet. A földhöz kapcsolható személyiségjegyek lassan, mind kiütköztek rajta, ugyanakkor valami sokkal...egyedibb, is ott bujkált minden egyes szava mögött. Minden bizonnyal, ez az arc lehetett az ember, az idomár mögött. Azok az érzelmek, melyek mozgatták, és a motiváció, mellyel az élet felé fordult. Ez hajthatta a mindennapokban, ez az oldala, melyről egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy uralkodik-e az idomítás képességén, vagy inkább harmóniában él vele együtt. A harcosabb lelkű egyének, gyakorta az irányításuk alá vonták az elemet, melyet idomítottak. Legalábbis, otthon ezt figyeltem meg. Az ilyen idomárok eszközként tekintettek az elemre, így gyakorlati tudásuk, olykor páratlanná tették őket a stílusukban.
Ugyanakkor, akik harmóniában éltek együtt az elemükkel, mint otthon egy-két mester, azok spirituálisan kezdtek eggyé válni az idomítás képességével. Szinte eggyé váltak vele, így mindenüket átitatta a képesség, s még a hanglejtésükben is a vízre kezdtek hasonlítani. Persze mindez, eddig úgy tűnt, hogy csak az otthoniakra igaz. Még nem vagyok benne biztos, hogy ez más elemek idomárjaival is hasonlóképp működik-e? Egyelőre nem bocsátkozok feltevésekbe, csupán mellékes jegyzetként írom fel magamnak.
Mindeközben, persze végig figyelemmel kísértem a beszélgetőtársam. Ahogy a jegyzeteimre pillantott, mintha ismerős, mégis idegen lett volna számára a szituáció, de egyelőre nem kérdeztem rá. Furcsán vette volna ki magát, legalábbis most. Nem rejtegettem, hogy mit írok, ugyanakkor nem is toltam elé. Ezzel jeleztem, hogy nem titkos amit írok, és nyugodtan megnézheti, de nem is teszem feltétlenül közszemlére.
Ahogy haladtuk előre, Eska mellém lépett, s gyakorlott mozdulatokkal tartotta a nyeregtáskát, mint mindig, mikor becsuktam a füzetet, és összefogtam a tollammal. Nem tanítottam erre a trükkre, mégis, pár hónap után, magától kezdett odajönni, hogy ne kelljen utána szaladgálnom, mikor el akarom tenni a jegyzeteimet. Intelligens volt, és egy év alatt hihetetlenül hozzám nőtt. Mosolyogva simogattam meg a fejét, és elpakoltam a táskába. Halk, kedves morgással adta a tudtomra, hogy élvezi a dolgot, majd hozzám dörgölőzött.
- Ügyes vagy picim. A mama nagyon büszke rád. - Súgtam oda neki, majd Soren felé fordultam, ahogy feltette a kérdését. Szelíden mosolyogtam csupán, majd mesélni kezdtem. - A neve Eska. Egy otthoni barátom után kapta a nevét. Igazából, a legjobb barátomról, aki segített beidomítani ezt a nagyfiút. - Közöltem nyíltan, hiszen nem volt titok, és nem volt okom rá, hogy ferdítsek, vagy elhallgassak információkat. Aztán érdekes kérdéssel állt elő, amin egy pillanatra meglepődtem talán, de aztán teljesen másfelé kezdte sodorni a beszélgetést. Az eddig csupán földidomárként érdekes idegenvezetőm, most új színt nyert magának, ahogy megvillogtatta előttem a jegyzeteit tartalmazó noteszt. Kissé talán bolondossá tette a hangulatot, ahogy menteni próbálta a helyzetet, de igyekeztem nem megsérteni azzal, hogy kinevetem. Figyelmesen hallgattam, majd én is belekezdtem.
- Valójában egy kutatás hajtott Köztársaságvárosba. Jómagam vízidomár vagyok, de mióta az eszemet tudom, érdekelt a többi idomítási fajta is. Ezért aztán útra keltem, hogy tapasztaljak, és megfejtsem hogyan is működnek a különféle elemek. Illetve, hogy milyen hatással van az idomár személyiségére az elem, amelyet használ. Be kell vallnom, emiatt érdeklődtem, hogy földidomár-e? Persze, a gyakorlati oldalról, rengeteg információ ismert, minden elemnél. Ugyanakkor, ennek a spirituális oldala, és az, hogy egy-egy elem miként is működik, kissé talán elhanyagolt. Engem pedig pontosan ennek a megismerése hajt. Emiatt érkeztem ide a városba is. - Mosolyodtam el kedvesen, ugyanakkor komolyan, hiszen mégis az életem egyik mozgatórugójáról beszéltünk. - Talán, kicsit nagyképűen fog ez hangzani, de az otthoni mestereim szerint rendkívül találó megnevezés, hogy Idomítás- és elmúláskutató vagyok. Számomra az idomárság nem eszköz, hanem a lélek tökéletesedésének útja. Ezért szeretném felderíteni, és könyvbe foglalni a legkülönlegesebb idomítási fajtát is. - Magyarázom hosszasan. - Az irodalomra és a művészetekre ugyanígy tekintek. Minden alkotás, az alkotója lelkét tükrözi, még ha nem is akarja az illető. Esetleg van valami, ahonnan egy magamfajta, vízidomár lány is ismerheti az ön alkotásait? - Kérdezek rá végül kissé személyesebben, míg elindulok. Nem titkolt szándékom az, hogy megismerjem Soren-t, ugyanakkor most már nem csupán földidomárként, hanem alkotóként is felkeltette az érdeklődésem. Ahogy a motel felé haladunk, az oldalamon Eskával, és az idegenvezetőmmel, még egyszer körbetekintek, majd ismét változik a kisugárzásom, jóllehet, most szerényebb volumenű a dolog. A spirituális oldalammal, a komoly belső énemmel, sikerült elérnem a hangot, így nyugodtan lazíthatok, hiszen már nem kell olyan szorosan fognom a gyeplőt az érzelmeim hullámai közt. A lelkem nyugodt, így közelebb engedhetem ezt az embert magamhoz. Eddig olyan, voltam akár a tengerek, most azonban inkább egy érintetlen, nyugodt vizű tóra hasonlítok.