Aack
Légidomár
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2013. Feb. 09.
Karakteriformáció
Hovatartozás:
Szint: 1.
Chi:
    (6000/20000)
 | Tárgy: Aack - légidomár története  Vas. Feb. 10, 2013 8:03 am | |
| Kód: ak
Adatok
Név: Aack
Nem: Férfi
Kaszt: Légidomár
Kor: 19 éves
Kinézet
Barna haj és világosszürke színű szem, kidolgozott felsőtest. Az átlagosnál magasabb, körülbelül 1 méter 90 centi. Testén, s viseletén nyoma sincs szerzetesi nevelésének, sem nyilai, sem pedig egyenruhája nincs,valamint légidomár botja sincs, s égi bölényt sem kapott. Ruhája a hétköznapi viselet különböző darabjain alapszik.
Jellem
Magának való, érdektelen, azonban bizonyos dolgokban rendkívül akaratos. annak ellenére, hogy megvan a vére a légidomitáshoz, nem szereti azt. Kedvenc foglalatosságai a pihenés, meditálás és a pipázás. Minden helyzetben, nyugodt s megfontolt, minden dolognak keresi a jó oldalát. A harcot messziről kerüli, ennek ellenére, hogyha mégis arra kerül sor,akkor egy másik emberré válik, aki továbbra is hidegvérű, ám akár ölni is képes ekkor.
Előtörténet
19 éve születtem az északi levegő templomnál, apám tehetséges légidomár tanár volt, anyám pedig egyszerű ember. A templom melletti egyik legszebb lakásban laktunk. Anyám az egyik legjobb háziasszony volt a környéken, így pedig mindkét szülöm, hatalmas tiszteletnek örvendhetett. Mindenki azt hitte, hogy ők a tökéletes pár, csak én tudtam az igazságot. Szüleim mind a ketten olyan erős személyiségek voltak, akik nem fértek el egymás mellett. Ennek ellenére, hogyha tőlem különböző társaságban voltak, egyfajta álarcot húztak magukra, amivel azt a látszatot keltették, hogy kedvelik egymást.
Egészen hat éves koromig édesanyám nevelt. Mikor betöltöttem a hatodik életévemet apám kezdett el tanítani. Mindenki sokat várt el tőlem, én pedig nem sokáig bírtam ezt a fajta nyomást. Az alapok még, úgy mentek, hogy mindenkinek megfeleltem, ám amikor komolyabb dolgokba is belekezdtünk, akkor összeomlottam. Ezért pedig apámmal állandó veszekedésben éltem. Állítása szerint lassan tanultam, s azt sem olyan szinten, mint ahogy kellene. Anyám egyetlen egyszer sem állt, sem az én, sem férje pártjára. Édesapám ezt is gyakran felrótta neki, én pedig az állandó nézeteltérések közelségének ellenére is felnőttem.16 évesen összeszedtem minden cókmókomat és útnak indultam.
Nem volt semmiféle elhatározásom, csak bóklászni szerettem volna. Nem vágytam másra, csakis egy kis nyugalomra. Kereken egy évig vándoroltam, amíg elértem egy városba. A város neve Makapu falu volt. A falu a Földi Királyság északkeleti részén terült el, közvetlenül az azonos nevű hegy mellett. A helységben nem voltak rajtam kívül más idomárok, ezért úgy döntöttem, hogy én is egyszerű embernek álcázom magam s beállok közéjük. Hónapokon keresztül éltem velük, így megtanultam kezelni a kezembe kerülő pénzt is. Egy napon viszont ellátogattam Wu jósdájába.
Három asszony várt a gyertyákkal kivilágított szobában. Mind a hárman ugyanolyan ruhát viseltek, csak más színekben. Elsőnek a jobb szélső hölgy szólított meg.
- Bocsásd meg kérdésem, de véletlenül nem vagy te légidomár? – Elgondolkodtam, hogy bevallhatom-e nekik, avagy sem. Úgy véltem, hogy ők oly’ sok emberrel vannak kapcsolatban, hogy bármikor kikotyoghatják, én pedig nem szeretném, hogy máshogy ítéljenek meg, mint a megszokott.
- Nem, sajnos nem vagyok az!
- Tudod, mikor még Wu-sama élt, egyik tanítványának azt jósolta, hogy az unokája jósolni fog egy légidomárnak, aki sok embernek a sorsán fog változtatni.
- De hát, ha nem te vagy az, az se baj, nekünk minden delikvensünk egyformán számít.
Néhány pillanatig csak néztem magam elé. Vajon a jóslat akkor is számít, ha ők nem tudják, hogy kinek jósolnak. Lényegtelen, nem hiszem, hogy én bárki mindennapjaiba is bele tudnák szólni.
- Akkor kezdjük is el! Én megnézem mit látok a múltadban, kérlek, nyújtsd át a kezed. – Azt hittem ez egy jósda, nem pedig egy múltda, de hát, ha már itt vagyok, belemegyek a játékukba, hátha valamiféle újat mondhatnak a gyerekkoromból. Átnyújtottam a tenyerem, s a nő hümmögni kezdett. – Nehéz gyerekkorod volt, szüleid sok tiszteletet kaptak, de neked nem volt részed benne, ahogy a szeretetből is éppen hogy csak egy kanálla kaptál. Faludból eljöttél, s azt hiszed, ez a te helyed, de nem így van! Ám ennél többet nem látok
- Én vagyok a jelen. Én a csontokból jóslok, kérlek válassz ki egy csontot a melletted lévő tárolóból. – Tőlem jobb oldalra megtaláltam az említett kosarat, ami különféle csontokkal volt teletömve. Fölé hajoltam, hogy kedvemre tudjak válogatni. Ahogy megfigyeltem mindegyik olyan görbe alakja volt, s mind olyannyira unszimpatikusak voltak a számomra. Végül aztán csak kihúztam egyet, s átnyújtottam a jósnak.
- Hmm… ez nem túl jó előjel. – Szólt, még mielőtt bármit is elkezdett volna. – Ez a csont egy beteg állaté volt. – Adta tudtomra, majd elkezdte azt vizsgálni. – Egyelőre egészségesnek mutatkozol, azonban ha továbbra is itt maradsz, a testedben lappangó betegség végezni fog veled! Ráadásul gyenge is vagy, nem sokat nézek ki belőled! – Avval a tőle jobbra ülő utolsó társára nézett.
- Én nem fogok neked jósolni! – Mondta, miközben mereven maga elé nézett.
- Miért nem? – Kérdeztem tőle, mire ő csak annyit felelt.
- Mert számomra bűzlesz a szörnyű jövődtől! – Felelte, ám továbbra sem mert a szemembe nézni.
- – Értem, köszönöm a jóslást. – Azzal felálltam és meghajoltam előttük.
Kezdetben nem kavart fel a szövegelésük, ám ahogy egyre több időt foglalkoztam a szavaikkal, úgy kezdtem komolyan venni a figyelmeztetéseiket. Így pedig még mielőtt betöltöttem volna a 17-et elhagytam a falut.
Elsőként egy öreg férfival találkoztam, akinek segítettem felvinni a portékáját a hegyre, ahol él. Egy alacsony, s térfogatban is kicsi lakásban élt az úr. Átnyújtottam neki a csomagját, amit ő el is vett, majd a következőket mondta.
- Bár meghálálhatnám valahogy kedvességed!
- Ugyan kérem, semmiség az egész!
- Ej, de feledékeny vagyok, hát persze, hogy tudok adni valamit, várj itt egy kicsit! – Azzal beviharzott a lakásába. Amint pedig beljebb ért egy tompa puffanás kíséretében ledobta a cuccát. Utána pedig hangos csörömpöléssel,s csattogással kísérve keresett valamit. Ugyanazzal a robajjal jött ki, mint amellyel bement, majd egy pipát nyújtott át nekem, néhány csomag dohánnyal, valamint a hozzá szükséges egyéb eszközöket is. Bár a szerzetesek azt tanították nekem, hogy ez rossz dolog, engem mindig is vonzott. Így hát csillogó szemekkel átvettem az ajándékot, majd meghajoltam és a következőket mondtam.
- Köszönöm, ez sokat jelent nekem!
- Igazán nincs mit, nekem már úgysem kell! Használd „egészséggel”! – Azzal elköszöntem és távoztam a hegyről. Amint pedig a lábához értem, nem bírtam tovább.
Elővettem a pipát, s megtöltöttem dohánnyal, majd egy gyufát használva meggyújtottam azt. Mikor végre valahára beleszívtam az első slukkot földöntúli érzés lett rajtam úrrá. A beszívott füst lemászott egészen a tüdőmig, s az ismeretlen érzés oly boldoggá tett, mintha egy aprócska gyerek kapott volna játékautót. A füst kellemesen megborzongatta a torkomat. Mikor pedig kifújtam akaratlanul is levegőt hajlítottam, s így jó messzire el is szállt az. Ezután pedig jó erősen ismét megszívtam, majd ismét, s ismét, míg el nem fogyott.
Már több mint két éve, hogy pipámmal az oldalamon járom a végeláthatatlan utamat, ez idő alatt rengeteg barátra tettem szert. Ráadásul elkezdtem ismét foglalkozni a légidomitással is, sőt a testem, s a lelkem is edzettem.
Felszerelés(ek)/Fegyver(ek)
Pipa, dohány és a használathoz szükséges eszközök.
| |
|
Katara
Moderátor
Hozzászólások száma : 25
Join date : 2013. Feb. 06.
Age : 30
Tartózkodási hely : Mindenhol :3
| |
