Chiharu
Tűzidomár
Hozzászólások száma : 4
Join date : 2013. Jan. 29.
Karakteriformáció
Hovatartozás:
Szint: 1.
Chi:
    (6000/20000)
 | Tárgy: Chiharu  Vas. Feb. 10, 2013 12:13 pm | |
| Kód: hhr
Adatok
Név: Chiharu
Nem: Nő
Kaszt: Tűzidomár Kor: 17 Kinézet Hosszú haja halvány, rózsaszínes árnyalatú, éppen ezért elég jellegzetes és feltűnő, de próbálja elrejteni. Bőre halvány, arca hosszúkás, vonásai nemes metszésűek. Szemei általában nyugalmat sugároznak, vagy kedvesen csillognak, hosszú szempillák keretezik, és égszínkék színűk sokakat megigéz. Alakja nyúlánk, lábai és kezei is hosszúak, de ettől nem esetlen, inkább kecses a mozgása. Ruházat szempontjából igyekszik az átlagosra törekedni, hogy ne lógjon ki még inkább a tömegből. Jellem A végtelen nyugalom, és megfontoltság jellemzi. Annak ellenére, hogy az egyik leginkább dühre és szenvedélyre épülő elemnek parancsol, nem könnyű kihozni a sodrából. Neveltetéséből adódóan méltóságteljesen viselkedik másokkal, de magának is megköveteli ezt a tiszteletet, azonban nem származása miatt, hanem mert ezt minden ember megérdemli. Igyekszik kedvesen, és segítőkészen fordulni másokhoz, azonban nehezen nyílik meg, és szinte senkiben sem bízik teljesen. A tűzidomítást csak végszükség esetén használja, és akkor is sokszor könnyek között, szinte hisztérikus kitöréssel.
Előtörténet „Drága Szüleim!
Azt hiszem ez az az éjszaka, amire egész életemben úgy fogok emlékezni, mint az első lépésre. Bár az még kérdéses, hogy eme lépés okos, vagy botor dolog volt-e tőlem, minden esetre az biztos, hogy elkerülhetetlen. Nem vagyok elégedetlen, ezt szeretném leszögezni, nagyon is szerencsés vagyok, hogy ennek a családnak a tagja a lehettem, hogy itt nőhettem fel, és mindenre megtanítottak, megtanítottatok, amit csak tudnom kell. Anya, apa, drága testvéreim, szeretlek benneteket! Azonban képtelen vagyok lemondani a szerelemről, csupán a kedvetekért, vagy bárki másé ért, sajnálom. Az én önzésem, és viselem a súlyát.
Olyan helyre megyek, ahol mindent egyedül kell elérnem, hogy lássam, mire is vagyok képes, és hogy világot nézzek. Tudom, hogy képesek lennétek bárhol a nyomomra bukkanni, éppen ezért kérlek benneteket, ne keressetek! Hagyjátok, hogy végre egyszer azt tegyem, amit szeretnék, és ne azt, amit kellene, amit mások helyesnek vélnek. Igyekszem levélben mindig tudatni veletek, hogy jól vagyok, és minden rendben, mert minden rendben lesz, elvégre erősnek, és talpraesettnek neveltetek. Talán egyszer még hazamegyek, és jól tudom, hogy akkor nem úgy fogtok fogadni, ahogy eddig bármikor, de remélem, az időm majd enyhít az érzéseiteken. Bocsássatok meg, amiért talán csalódást okoztam nektek. Szerető lányotok:
Chiharu”Nehéz sóhajjal tettem le a pennát, és a tökéletesen kanyarított betűkre fújtam, ezzel is húzva kicsit az időt, majd az asztalon hagyva a levelet, felálltam. Hiába az elhatározás, ami már oly régóta megszületett bennem, a búcsú nem olyan könnyű, mint azt képzeltem, végtére is azt a helyet fogom elhagyni, ahol az egész eddigi életem töltöttem. Minden egyes tárgyhoz emlékek sokasága kötődik, amiket magammal vihetek, de magukat a dolgokat nem, nem bírnék el ennyi mindent, és csak arra emlékeztetnének, amit most magam mögött próbálok hagyni.
Ábrándos mosollyal az arcomon végig simítottam a fa ágy hatalmas lábán, majd a szekrényhez léptem, aminek ajtaján egy csodálatos sárkány fafaragás volt. Nem vihettem egyetlen ruhát sem magammal, hiszen azokkal mind feltűnést keltettem volna, amit semmiképpen nem szerettem volna. Végig néztem a teljesen fekete szerelésemen, amiben besurranó tolvajnak néztem ki, holott kisurranni szerettem volna, teljesen észrevétlenül. Hosszú hajam felkötöttem, hogy véletlen se szabaduljon ki egyetlen tincs sem, majd a sötétbarna csuklyát is magamra húztam. Mély lélegzetet vettem, és elindultam az új élet felé, ami talán jobb lesz, talán rosszabb, de mindenképpen új és más. „Drága Szüleim!
Talán még kicsit korai a kijelentésem, miszerint ez az utazás nem volt akkora hatalmas butaság, mint aminek valószínűleg ti érzitek mióta eljöttem. De nem hagyhatom szó nélkül azokat a csodákat, amiket itt látok minden percben, egyszerűen gyönyörűek ezek a helyek, és az emberek kedvesek, segítőkészek. Jól vagyok, rendesen étkezem, van hol aludnom, és vigyázok Mimire, akár a legkedvesebb barátomra.
Lehet, hogy nem hiszitek, de hiányoztok mindannyian, és nagyon szeretlek benneteket! Írok, amint ismét jut rá egy kis időm a számtalan csodálnivaló között. Szerető lányotok:
Chiharu”Átnyújtottam a rövidke üzenetet a posta alkalmazottjának, majd egy mosoly kíséretében kiléptem az épületből, és a felnyergelt sárkányrénszarvashoz léptem, megsimogattam az orrát.
- Ne aggódj Mimi, hamarosan elérünk Köztársaság városba, és akkor sokkal többet fogunk pihenni! – Azzal felkapaszkodtam a hátára, és egy kisebb nyomással az oldalán az útra kanyarítottam. Már csak egy kis hajózás, és ott vagyunk, látszik a fény az út végén… De vajon mit jelenthet? Felszerelés(ek)/Fegyver(ek) Csupán némi élelmet tart magánál, a papírjait, és egy medált, ami a származását bizonyítja. | |
|
Katara
Moderátor
Hozzászólások száma : 25
Join date : 2013. Feb. 06.
Age : 30
Tartózkodási hely : Mindenhol :3
| |
Ez nem hercegnőhöz illő viselkedés. ˇ^ˇ