Leszámolás (Rugal és Nakago)

Kedves játékosok, ezúton adok hírt, néhány változásról!

Először is bevezetésre kerül a pénz, ami a yuan lesz. Mindenki kap majd kezdő tőkét, ami a Karakterinfórmációnál meg fog jelenni, ezt pedig a későbbiekben lehet gyarapítani is. Ez minden esetben eszközök megvételére fordítható, technikát továbbra is csak mesterponttal lehet kiváltani, továbbá az összeg nem IC, tehát nem függ a karakter játékbéli anyagi helyzetétől.

Ezenfelül ezután plusz …

Tárgy: Leszámolás (Rugal és Nakago) Hétf. Feb. 11, 2013 9:21 am

Egy sóhajtás kíséretében feltettem a fejemre a sisakot, elfedve az utolsó, még szabad felületét a testemnek. Ma sem aludhatok, éjszaka rajtaütünk egy áruló házán, aki nem reagált az üzenetekre és felfüggesztette a triád anyagi támogatását is. Ugyan ez a munka nem annyira rossz, mint ártatlan emberektől behajtani a védelmi pénzt, mégis, már most izzadok, a gyomromat mintha szorítaná valami, és fázok. Félek, hogy még jobban rettegni fogok attól, hogy mi történik, ha itt hagyom a triádot, félek attól, amit ma látni fogok. Ugyan csak látásból ismertem ezt a férfit, és tudom, ő nem az elvei miatt hagyta el az Agni Kait, egyszerűen csak kapzsiságból, hatalomvágyból, de én is azt fogom kapni, amit ő. A háza égni fog, ez egészen biztos, talán megverik, esetleg megégetik, vagy akár meg is ölik őt, és most, hogy látni is fogom, minden csak sokkal rosszabb lesz.
Talán az lenne a legjobb, ha elhagynám Köztársaságvárost, és az egyik nővéremnél keresnék menedéket. Ott nem érnének el. A Tűz országában talán új életet kezdhetnék, távol a bűnözőktől, anyagi gondjaim pedig nem lennének, ha eladnám a részvényeimet, akár áron alul is, de nem akarom hátrahagyni azt, amit a szüleim építettek. Nem akarom hátrahagyni a gyerekkoromban szerzett emlékeket, a villát, ahonnan látom az arénát, ahová mindig vágytam, és ahová végül nem kerülhettem be, bármennyire keményen dolgoztam érte.
Beülök a satomobil anyósülésére, és hátradőlök, miközben a mellettem ülő, hozzám hasonlóan öltözött tűzidomár- nem tudom, kicsoda, nem vagyok beszélgetős kedvemben, a maszk pedig takarja az arcát- elindul, egyenesen a másik után. Csak nyolcan vagyunk, és csak ketten vagyunk idomárok, de a célpontunk nem az, úgyhogy ez az erőfelvonultatás így is erős túlzás. Néhány testőrt talán sikerült felfogadnia, bár az Agni Kai triád ellen nehéz testőrt találni. Még én is, akinek tízszer annyi pénze van, mint ennek a fickónak, képtelen lennék megvédeni magam tőlük, és senki nem vállal öngyilkos munkát.
Égnek a lámpák még a házban, amikor a két lángvörös jármű, a tűz és vér hírnökei zümmögve állnak meg a bejárat előtt. Szép nagy ház, ami magába ölel egy belső kertet, amin több magas, sok ágú fa áll, kis kerti tóval virágokkal, apró, köves ösvény vezet a garázshoz, a nyitott kapun át látható a vörös satomobil, amiben azt a rengeteg pénzt szállította a triád, és amit ő ellopott. Nem értem, miért lop valaki, ha gazdag, bár én is szeretem a vagyont, soha nem jutna eszembe bármi erkölcstelent tenni a gyarapításáért.
Nyílnak a csomagtartók, mindenki kiveszi a fegyvereit. Láncok, szöges deszkák, buzogányok, kardok, én és a másik tűzidomár csak egy kardot veszünk el. Az olajvetők a páncélba vannak építve, a legerősebb fegyverünk pedig mindig velünk van, nem tudják elvenni tőlünk. Persze kétségtelen, jobb lettem, mióta megtanultam a közelharcot az idomítás mellett, a kitérő mozdulatoknak talán hasznát venném a pro-hajlításban. Azt is csak itt lehet, sehol máshol nem él együtt a három különböző idomítónép.
Ahogy bemasírozunk a kertbe, azonnal meglátjuk a teraszon üldögélő négy férfit és a fiatal lányt, utóbbin meglepődök, a célpontunknak nincs családja. Gyorsan ki is derül, hogy ő is a testőrséghez tartozik, amikor egy kulacsot vesz elő a tarisznyájából, és a kupakját lecsavarva, kiemeli belőle a vizet. Úgy tűnik, a másik négy nem idomár, náluk viszont van fegyver is, ennek ellenére nem lesz különösebben nehéz dolgunk.
A két felénk repülő nyíl porrá lesz a kezemet elhagyó lángcsóvában, több pedig már nem érkezik, a hat felfegyverzett bűnöző, akiken fekete ruha és vörös maszk van, túl közel érnek hozzájuk. A lány egy ügyes szaltóval kerül ki a gyűrűből, és kerüli ki a lángcsóvákat, amiket felé küldünk, hogy azután a kerti tó mellett állapodjon meg, alig pár méterre a másik tűzidomártól. A lánynak kedvez a napszak, a környezet, de néhány másodperc múlva látszik, hogy mégse nála van az előny, ahogyan a testőrök is hátrányban vannak, mint a létszám, mind az összeszokottság hiányzik belőlük.
Úgy döntök, nem avatkozok egyik harcba sem, ehelyett egy lángcsóvával széttöröm az ablaküveget, és beugrok a törött ablakon. Meg kell akadályozni, hogy a célpont elmeneküljön, úgyhogy gyors léptekkel fogyasztom el a lépcsőt, és állok meg a hosszú, szűk folyosón körülnézni. Talán vannak még testőrei, bár az is csoda, hogy ennyit talált. Nem szívesen kapom el, és félek tőle, mit tesznek majd vele a társaim, de én kapok büntetést, ha elszalasztom, egy ilyen emberért pedig nem vállalom. Még soha nem égtem meg, de nem is akarom megtudni, milyen érzés a vörösarany szépség érintése.

Tárgy: Re: Leszámolás (Rugal és Nakago) Kedd Feb. 12, 2013 1:47 am

Nem régóta van itt, de egy kis mellékes mindig jól jöhet. Ezért hát bevállalt egy rövidke megbízást, hogy valami üzletemberre kell vigyáznia, még nem sikerül több testőrt szerezni. Az elmondásai alapján, hamarosan megérkezik az erősítés, és még jele se volt annak, hogy tényleg szükségesek itt a védők jelenléte. Bár Rugalt ez annyira nem izgatja. Felbérelték, megfizetik, akkor már megteszi a tőle telhető legtöbbet. Habár fáj azt látnia, hogy az a másik öt testőr, a szakma szégyene. Nem valami képzettek, sőt, az áraik se voltak túl nagyok. Ezért lett Rugal valami felettes, hát rajta nem múlik a dolog. Megparancsolta nekik, hogy a kertet védjék, a többit pedig bízzák majd rá. Megoldja egyedül is a főnök védelmét, már ha az lesz olyan okos, és hallgatni fog Rugalra. Mert ha nem, nos, akkor hamar átkerülhet a túlvilágra, azt pedig egyikük se akarhatja. Főleg, mert akkor ugrik a bónusz is, pedig az a jó, ha a pénzből több van. Mert ha pénz van, akkor minden van, vehet rajta mindent, ami a boldogulásához szükséges, ami jelen pillanatban, a fegyvertára felfrissítése, korszerűsítése.
Este van, csendes éjjel, nyugalomban áll a falat támasztva, karjai a mellkasa előtt összefonva, a megbízója pedig az asztalánál ül, és valami papírokat ír alá. Olyan munka, amit nem szívesen csinálna Rugal, sőt, kifejezetten nem kedveli az ilyen üléssel járó feladatokat. Egész nap csak egy helyzetben lenni, elgémberednének a végtagjai, elkényelmesedne, és a végén elpuhulna. Olyan lenne, mint egy öreg tyúk, ráncos, löttyedt bőr, és csapzott tollak.
- Hm, azt hiszem itt gondok lesznek. Szerintem jobb lesz, ha elrejtőzik, és amíg lefoglalom a merénylőket, másszon ki az ablakon, és keressen egy biztonságos helyet, vagy hívja a rendőröket.- lustán löki el magát a faltól, miközben a munkaadója elkerekedett, félelemtől csillogó szemekkel néz Rugalra. De azért felfogja, hogy jobb ha hallgat a testőrére, így egy gonddal kevesebb.
Végignéz az irodán, alkalmas helyet keresve ahhoz, hogy megtudja lepni a támadókat. A helyzeti előny Rugalnak kedvez, de csak addig, még él a meglepetés erejével. Ezért hát elővesz a mellényéből két dobókést, valamennyivel az ajtófélfa felé dobja őket, majd a botját a markolataikra rakja, és kézállásba helyezkedik. Így ha minden igaz, amikor belép a merénylő, lesz egy kellemetlen találkozása Rugal lábával. A többin ráér utána is gondolkozni, majd csak lesz valahogyan.
Vár, még mindig vár, és habár az se jelentett sok jót, hogy az ajtót berobbantották, még mindig nem mozdulhat, nincs meg az árnyék, ami jelzi, hogy elég közel van az ellenség. Habár nem érdekli különösebben, hogy él-e vagy hal a védendő személy, legalábbis más esetben nem izgatná, de jelenleg az a feladata, hogy megvédje, akkor is, ha ezzel a saját életét veszélyezteti. S’ már látja az árnyékot, a hosszából arra következtet, hogy átadhatja a meglepetést. A talpával ellöki magát, így véve lendületet, és miközben előredől, kinyújtva felemeli a lábait, nem akar találkozni a padlóval, elveszne a meglepetése. Tehát, lendült, és ha minden jól ment, akkor acélbetétes csizmájának a talpa, a behatoló mellkasának fog ütközni, már ha átlagos a magassága, ha nem, nos, akkor gyomor, esetleg alacsonyabb kiadással rendelkezik, akkor valahol fej tájékán. Persze ott van az a lehetőség is, hogy elhajol, akkor pedig Rugal elengedi a botját, és tovaszáll a messzeségbe, de legalábbis a támadó mögé. Ám ha sikerült szemből találni, akkor is elengedi Rugal a botot, majd pedig épségben leérkezik a talajra. Nem sokat vár, miközben visszafelé hátrál az irodába, egymás után veszi elő a késeit, és dobálni kezdi a páncélos ismeretlen felé. Ám csak addig, míg nem ér vissza oda, ahol várta a páncélost, mert akkor leáll a dobálással, főleg, mert maradt vagy két darab kése, inkább leveszi a falba állított késekről a botját, majd futni kezd az ellenség felé. Felkészülve az esetleges idomításra. Amire abból az okból kifolyólag számít, hogy a férfin (mert lapos, és hát a nők nem laposak) tűzidomár páncél van, és hát inkább közelharcba bonyolódna. Ebben az esetben a távolság nem éppen Rugalt támogatja. Sőt, inkább ellene van, de nagyon ellene. S ha igaza van abban, hogy számíthat némi lángra, akkor azokat próbálja elkerülni, és egyre közelebb jutni a merénylőhöz, és ha ezt a törekvését siker koronázza, akkor a botját használva kezd támadni. Elsőnek fejre irányzott szúrásokkal, utána pedig változtatva az eddigieken, egy szúrás után oldalra suhint a bottal.
Habár számít arra, hogy nem fog ilyen egyszerűen lezajlani ez a harc. Pedig nem lenne rossz, főleg, mivel túlerővel állhatnak szemben, mivel a lenti testőrség egyik tagja se jelent még meg, hogy beszálljon a főnök védelmébe.

Tárgy: Re: Leszámolás (Rugal és Nakago) Szer. Feb. 13, 2013 4:50 am

Ahogy közelebb érek, egy tűzcsóvával szakítom át az ajtót, ami mögött elbújhatott a házigazda, vagy egy a pribékjei közül, ezután pedig várok pár másodpercet. Úgy tűnik, senki nincs a szobában, ha az ajtó mögött vagy mellett állt volna valaki, aligha bírta volna ki kiáltás nélkül, de úgy néz ki, a szoba üres. Elindulok, hátha a célpont még a közelben van, és láthatom az ablakból, de nem sietek különösebben. Ha egyáltalán nem lelem még nyomát sem, egyszerűen jelenthetjük, hogy nem volt otthon, és nem kell semmit tennünk vele. Vagy legalábbis kicsit csúszik az időpont.
Két csizma száll nekem lendületből, ami annyira meglep, hogy nincs időm semmit tenni, méterekkel repülök hátrébb, mire elterülök a földön. Fel sem fogom, honnan érkezhetett a támadás, és hogy lehetséges-e egyáltalán, hogy valaki a szobában egyetlen hang vagy mozdulat nélkül tűrte az ajtó belövésével járó hirtelen hangot és megemelkedett hőmérsékletet, de nincs időm ezen gondolkozni, gyorsan feltápászkodom a földről.
Valami az arcomnak ütközik, de a sisak miatt csak egy kisebb pofonnak tűnik, bármi is volt az. Ahogyan a maszkos alak felé fordulok, éppen időben emelem fel a jobb kezem, így a páncélkesztyűn csattan az elhajított kés, ami jóval kevésbé kellemetlen. A többit is könnyedén védem, vagy hajolok el az útjukból, és bár néhány kisebb kék foltot valószínű sikerült szereznem, sértetlenül jutok közelebb az ellenséghez.
A feje fölül leemel egy botot, de mielőtt kijöhetne a szobából, egy ütéssel egy lángcsóvát küldök felé, és hacsak nem akar megsülni, kénytelen lesz a szobában menedéket keresni. A folyosón nem szívesen bonyolódnék harcba, könnyen csapdába kerülhetek, és nem leszek képes kimenekülni a saját lángjaim közül. Ott viszont vannak ablakok, végszükség esetén kiugorhatok.
Lassan az ajtó felé indulok, ha megpróbál kijönni, újabb lángcsóvákkal kényszerítem vissza a szobába, miközben előhúzom a kardot. A fegyverével, ha lehet annak nevezni, hátrányban van közelharcban, úgyhogy ha nem idomár, akkor nem sok esélye van, bár azt el kell ismerni, elég képzett zsoldosnak tűnik. Talán nem is kell súlyosan megsebeznem, ha látja, hogy túlerőben vagyok, hagyhatom elmenekülni, persze csak ha azelőtt dönt így, hogy a társaim ideértek. Ha az Agni Kai ellenségeként a fogságunkba esik, nem valószínű, hogy valaha látja még valaki. Persze, ettől még nem fogom hagyni, hogy megöljön vagy megsebesítsen, nem vagyok önsanyargató típus, és ha legyőznek, azért büntetést kapok a triádtól.
Az ajtó közelében olyan szögben helyezkedek el, ahonnan szemmel tarthatom a zsoldost, és miközben újabb lángcsóvákkal ostromlom, belépek az ajtón. A kardot két kézzel fogom, és magam elé emelem, vertikálisan tartva, készen rá, hogy eltörjem a botot, ha támadna vele. A szemem egy pillanatra sem veszem le a férfiról, csak pislogás közben kerül ki a látóteremből.
- Mennyit fizetett neked Azeru? Megéri megdögleni annyiért? A társaim perceken belül itt lesznek, jobban járnál, ha addig elhúznál innen- egy zsoldos a pénzért harcol, és mivel senki másnak semmi más oka nem lenne védelmezni ezt az embert, ő is az. A pénz pedig nem ér annyit, mint az élet, bármennyire is kell, pénzért senki nem áldozza fel a saját életét. Reménytelen helyzetben a megvásárolt martalócok kapva kapnak a lehetőségen, hogy elmeneküljenek. Ezért is ennyire rettegettek az Agni Kai tagjai: nem a pénzért teszik, amit tesznek- legalábbis a többségük.

Tárgy: Re: Leszámolás (Rugal és Nakago) Vas. Feb. 17, 2013 8:20 am

A páros talpalása ugyan sikeres volt, ám túl sokat nem ért el vele. A meglepetés ereje az oldalára állt, ám itt ki is merült a dolog. A dobálásai nem a várt eredményt hozták, sikerült hárítania a behatolónak, sőt, elérte azt is, hogy Rugalnak a szobában kell maradnia, ahol hátrányba kerülhet a helyiség nagysága miatt. Remélhetőleg addig képes lesz feltartani ezt az alakot, még a megbízója segítséget szerez, már ha volt annyi esze, és tényleg a rendőrségre ment. Nem pedig féltve az életét, inkább elbújt valami sötét kis odúba, ahol ki akarja várni az egész végét, mert ebben az esetben, ha Rugal elbukik, akkor hamarosan követni fogja ez az üzletember is. Akkor pedig csak kidobott pénz volt a testőrség felbérelése.
Hátát a falnak veti, és nem is próbálkozik a kijutással, a folyosó adottságai miatt a lángcsóvák elől a kitérés esélye elég alacsony. S ha rendelkezik némi harci tapasztalattal ez az alak, akkor természetes lenne, hogy ahogy kilép Rugal, azonnal támadna. Ezért inkább a zsoldos ellöki magát a faltól, némileg oldalirányba elhátrál az ajtótól, és várja, hogy a vendég belépjen. Ostobaság lenne pazarolni az erejét egy újabb meglepetés támadás kísérletére, főleg, mert számíthat rá az eleven lángszóró. Botjára támaszkodik, és számolja a másodperceket, mire végre megpillantja az átlagos uniformisba öltözött alakot. Enyhén balra dönti a fejét, gondolkodnia kell azon, hogyan is kerüljön hozzá a legközelebb anélkül, hogy komolyabb sérüléseket is elszenvedjen. Szavakra nem vesztegeti az idejét, nem különösebben foglalkoztatja az, amit mond a támadó. Még ha nem is ostoba fecsegés, elvette a pénzt, tehát a munkát is elfogadta, nem hátrálhat meg, főleg egy még eldöntetlen harcból nem futamodhat meg. Helyette a távolságot veszi szemügyre, ami kettejük közt van. Nem túlságosan nagy, így hamar odaérhet, és akkor már is könnyebb lesz a harc, és ha ezért be kell áldozni a botját… annyi baj legyen. Nem túl értékes a számára, sőt, nincs semmi, ami fontos lenne Rugalnak, se egy személyes tárgy, se egy személy, se az élete.
Minden mozdulata arról árulkodik, hogy gyakorlott a harcokban, és habár nem emlékszik arra, hol is tanulta ezeket, az nem számít. A teste emlékezik, ez a fő. Előre lendül a karja, markában a botja, amit vízszintesen a tűzes felé dobott, a fejét megcélozva. Emlékeznek a lábai, emelkedik, és oldalra kilép, majd rohanni kezd a férfi felé (a hangjából következtet rá). Remélhetőleg eléggé lekötötte a feléd dobott bot hárítása, mert ha az betalál, akkor még inkább hátrányba kerül. Az ütés erejétől elméletileg meg kellene szédülnie, de ha hárítja, akkor pedig elég időt kaphat Rugal arra, amit eltervezett.
Ha sikerült odaérnie a férfi mellé, akkor megtorpan, majd jobbjával megpróbálja kirúgni a férfi lábát. Miközben már belekezdett a fordulásba, és ha minden sikerült, addigra megfordul a saját tengere körül, mire a támadó már előredőlt. Akkor pedig ismét lendül a jobb lába, hogy a sípcsontjára erősített fémmel a férfi gyomorszájába rúgjon, és ha ez is sikerült, visszateszi a lábát a földre, és használja az adottságát. Kezdetben ennek az idomárnak a Rugalhoz közel eső kezével. Fél kézzel már választania kell, hogy mit használjon, kardot, vagy idomítást.

Tárgy: Re: Leszámolás (Rugal és Nakago) Vas. Márc. 03, 2013 10:35 am

A szavaim süket fülekre találtak, persze valószínű nem szó szerint. Egy ilyen munkához mindenképpen szükség van a hallásra, ahogy a beszédképesség is előny, bár ha nem tudna beszélni, akkor is képes lenne jelezni, hogy elfogadta az ajánlatot. Ő azonban úgy tűnik, egyszerűen elég erősnek tartja magát ahhoz, hogy legyőzze az Agni Kait, ami ostoba gondolat. Még nekem, aki a száz leggazdagabb ember közé tartozik a Köztársasági városban, sincs elegendő erőm, még ahhoz sem, hogy elvágjam azokat a láncokat, amik odakötnek engem, talán addig, amíg csak élek.
A felém dobott fadarabot egy könnyed mozdulattal vágom félbe a kardommal, azonban egyértelmű volt, hogy csak elterelésnek szánta, úgyhogy nem ér váratlanul, hogy a férfi ki akarja rúgni a lábamat, könnyedén átugrom a lábát, és földet éréskor élével felé, a föld felé mutató heggyel emelem magam elé a kardot. Súlyosan meg fog sérülni a lába, ha lendületet is adnék a vágásomba, még a lábát is le tudnám vágni, de nem akarom megölni, csak rávenni, hogy feladja, és elmenjen. Nincs választásom, bűnöző vagyok, de nem vagyok gyilkos.
Fémes csattanással találkozik a férfi lába és a kardom, amit ugyan erősen markoltam, de kifordult az ujjaim közül, és bár a rúgás vesztett az erejéből, így is elég erős volt hozzá, hogy ledöntsön. Azonnal nyugtázom, hogy jobb esetben lábszárvédőt, rosszabban viszont akár valamilyen odaerősített pengét is viselhet a férfi. Sok fegyvere van, ami viszont arra enged következtetni, hogy tényleg nem képes idomítani, az idomároknak nincs szükségük ennyi felesleges felszerelésre.
Gyorsan elkezdek hátramászni, miközben a bal kezemre támaszkodva megpróbálok felállni. Arra már nem hagyok időt a férfinak, hogy közelebb jöjjön, a jobb kezemmel nyitott tenyérrel ütök magam elé ívesen, amin egy lángcsóvát húzok végig, így hátrakényszerült, és volt rá elég időm, hogy újra talpra álljak, miközben két további, egyenes ívű ütéssel kényszerítem magamtól még távolabb, amiket a lábai irányába mérek. A lángjaim azonban nem elég erősek hozzá, hogy a padló tüzet fogjon, talán nappal menne, de most nem, úgyhogy tartósan nem fog működni ez a módszer, már érzem, hogy fáradok. Mivel nem sportolok már egy ideje, kicsit kijöttem a gyakorlatból, nehezebben bírom a folyamatos megterhelést, bár azért attól még nem kell tartani, hogy elfogy az energiám.
A jobb kezemen behajlítom a középső ujjam, mire egy kevés olaj hagyja el a karomra szerelt tartályt, és bár amiatt, hogy egyenes vonalban megy, könnyű kikerülni, az, hogy a földre kerül, engem erősít. A levegőben meggyújtom az éghető anyagot, ami, ha ráfröccsen a férfira, súlyosan megsebezheti a páncélján keresztül is, bár egy találat annyira nem forró, hogy halálos sérülést szerezzen. Ezután lövök még egyet a jobb kezemmel, majd egyet a balra is, igaz, nehéz célozni, úgyhogy el nem találtam valószínű, de annyit elértem, hogy a szoba különböző pontjai lángra kapnak, arra persze vigyázok, hogy ezek minél messzebb legyenek tőlem, ezek főleg a sarkok. A tartályok felmelegedése életveszélyes lehet rám nézve.
Ezután gyorsan a kardomért megyek, és felveszem a földről, majd némi olajat folyatok rá a jobb kezemen lévő tartályból. Egyelőre azonban nem gyújtom meg a pengét, a nagy hő miatt a jobb karomra rögzített tartályon begyulladhatna az olaj, úgyhogy le fogom szedni, ha erre kényszerülök.
Ha a kard felvétele valamiért nem lehetséges, küzdőállást veszek fel, de nem használok több tűzidomítást, amíg el nem éri a se nem közel, se nem távol helyzetet az ellenfelem, azaz a nagyjából másfél métert. Az időzítés mindig döntő jelentőségű volt, ennek köszönhettem a sikereim a pro-idomár versenyeken.

Tárgy: Re: Leszámolás (Rugal és Nakago) Hétf. Márc. 25, 2013 7:15 am

Habár nem úgy sikerült a támadása, ahogy eltervezte, igaz, sikerült megszabadítani ezt az idomárt a kardjától, ám az idomítástól, még ha részlegesen is, de nem, csak annyit ért el Rugal, hogy ledöntötte a lábáról, ám még ezt se használhatja ki arra, hogy egy jól kivitelezett sarkalással áttörje a férfi páncélját, a gyomránál, és lehetőleg némi belső vérzést okozzon. Hátrálásra kényszerült, mivel nem tervezte, hogy égési sérüléseket fog szerezni, legalábbis nem a harc legelején akarja ezeket elszenvedni. Ezért is ugrál hátrafelé, amikor a lábait akarja felgyújtani a páncélos. S utána ismét kitérés.
Jelenleg gondolkodásra van kényszerítve Rugal. Ha közelebb megy, akkor felgyújthatják, ha távol marad, akkor az esély megvan arra is, hogy a férfi társai befutnak, vagy éppen a rendőrség, és nagy szerencse kell ahhoz, hogy a rendőrök legyenek a gyorsabbak. Viszont még vár, addig egyre több tűzforrást tud teremteni ez az alak, tehát ezzel is Rugal lesz hátrányban. Hiába fogyna ki az, amiből a gyúlékony folyadékot lövi, addigra már elég muníciója lenne. Habár, ha az a folyadék lángra kaphat, akkor, ha eléggé felhevül az, amiben tárolja, lehetséges egy robbanás is, már ha nem valami speciális tartályban tartja, mert akkor azzal se érhet el sokat. S addig gondolkozott, hogy már simán visszaszerezte a kardját ez a férfi.
- Hatásos, távol kell maradnom, de ha sokáig így maradok, akkor vesztettem, ám ha elindulok feléd, akkor az esélye is megnő annak, hogy egy jól irányzott találttól lángra kapok. Jelenleg sakkban vagyok. Rugal.- a hangja nem túl sok érzelemről árulkodott, viszont a nevét megmondta. Ennyit megérdemel ez a harcos, ha már sikerült ilyen helyzetbe hoznia Rugalt.
Lenyúlt a jobb csizmájához, és előhúzta a saját pengéjét. Nem pont kard méretű volt, de tökéletes a közelharcra, már ha sikerül elég közzel érni ahhoz, hogy arra kerüljön a sor. Baljába pedig a egy tört fog, és ha ezt az egyet nem számolja, már csak egy maradt. Jobbját vízszintesen az orra és a felső ajka elé helyezi, balját pedig némileg az álla alá, és mindkét fegyvernek a hegye, az idomár felé néz. Szemei összeszűkültek, lassan kifújta a tüdejéből a levegőt, és futásba kezdett. Feszülten figyel, hogy sikerüljön az, amit eltervezett.
Ha látja, hogy mozdul a férfi keze, akkor már készül az oldalra történő kitérésre. Ezzel a mozdulatával lehetőleg eléri azt, hogy az idomár nem egész testtel mozdul, hanem csak a karját fordítja arra, és ha így történik. Akkor már a kar mozdításánál nekiiramodik, és még mielőtt kilövell az a folyadék, a futás közben a térdeire veti magát, és lehetőleg csúszva folytatja az utat, eléggé hátra hajolva, ahhoz, hogy észrevegye azokat a szíjakat, amik a tartályt tartják. Ekkor pedig mozdítja a karjait, és remélhetőleg kettévágja azokat, bár így számolnia kell azzal is, hogy mélyre vág, és a folyadék a ruhájára fog folyni, így egyszerűbben fog lángra kapni. Valamit valamiért, legfeljebb így még inkább figyelnie kell arra, hogy kerülje a nyílt lángokat, vagy amikor lesz rá lehetősége, megszabadul a felsőjétől, és nem lesz rá annyira veszélyes a tűz. Ám még nem hagyja abba, az csak egy dolog, hogy talán sikerül ez a művelete, ha pedig igen, akkor már elég közel lesz ahhoz, hogy kihasználva a lendületet, és előrébb hajoljon, átkarolja a derekát az ellenfelének, ledöntve a lábairól, és a dobókését talán bele tudja állítani a vállába. Utána pedig legördül a férfiról, és tovább, majdnem kartávolságra, hogy a nagyobb tőrjével még nyakon tudja szúrni a férfit. De persze, ez mind csak akkor lehetséges, ha időben mozdult, ha nem, nos, akkor az arcába kapja azt a folyadékot, ami biztos nem kellemes. Ezért hamar oldalra gurul, nem akar lángra kapni. Persze az is megeshet, hogy a férfi egész testből fordul, nos, akkor már mást nem tud tenni, folytatja amit elkezdett, és ha mindkét kezén van egy-egy tartály, akkor megpróbálja mindkettőt tartó szíját elvágni, és utána úgy eljárni, ahogy a kar mozdításnál.

» Rugal
» Rugal
» Nakago
» Nakago