Rugal

Kód: UA


Név: Rugal
Nem: Férfi
Kaszt: Chiblokkoló
Kor: Ismeretlen, de külsőre olyan 25-28. (Nem emlékszik hány éves)

Kinézet

187cm magas, 80kg, erős, izmos testfelépítése van. Bőre átlagos fehér, de hamar barnul. Ívelt, arc, hegyes áll, orr, rövid fekete haj, és smaragdzöld szemek. Az arcán akad néhány heg, és égési sérülés, ez az oka, amiért takargatja. Külső megjelenése (ruha).

Jellem

Aránylag szűkszavú, legalábbis ha nem nagyon tud beleszólni a dolgokba, ellenkező esetben pedig, be nem állna a szája, és ez igen idegesítő szokása, főleg a morbid humora lehet idegesítő. Kedveli az esőt, valahogy az mindig megnyugtatja. Élvezi, ahogyan az aláhulló vízcseppek hűsítik a bőrét. Utána pedig általában kereshet valami melegebb helyet, mert hajlamos órákig állni benne, utána pedig prüszkölhet egész nap. Vándorló alkat, és alkalmi munkákból tartja fent magát, ami leginkább zsoldos munkát, vagy éppen valami fejvadászatot jelent. A nagyobb politikai dolgokból inkább kimarad, ha csak az egyik oldal nem béreli fel, de akkor is csak a szerződés végéig marad ott. Utána vagy megújítják, vagy megy tovább. A munkáját mindig elvégzi, lelkiismeret furdalás nélkül megteszi azt, amit megkövetelnek tőle. Kivéve azt, hogy felfedje az arcát, arra nem hajlandó, szereti rejtegetni a személyazonosságát. Harcokban pedig leginkább a pusztakezes harcot részesíti előnyben, de nem veti meg a bot használatát se.

Előtörténet

A kandallóban barátságosan ropogott a tűz, az esőcseppek sűrű egymásutánban verődtek az ablakhoz, a szél erősen fújt, bebújt a korhadt fák üregébe, és olyan hangokat adott ki magából, mintha egy boszorkány fájdalmas sikolya lett volna. S néhány fának az ága az ablakhoz ütődött, idegesítő kaparó hangokat kiadva. A tűz előtt kuporgókat csontig átjárta a rettegés, karjaikkal próbálták melengetni elgémberedett testüket, de nem sokat használt. Amikor elindultak, még tízen voltak, mostanra csak hárman maradtak. A vezér, és két talpnyalója. Eddig vidáman csaptak le az ártatlan utazókra, fosztogattak, raboltak, élték az életüket. Egészen két nappal ez előttig, amikor a portyából már csak kilencen tértek vissza. Nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a dolognak. Azt gondolták, hogy csak elment elkölteni a részét a zsákmányból, ám amikor az éjszaka folyamán, azoknak is nyoma veszett, akiket az őrségbe állítottak, kezdet gyanús lenni a dolog. A keresésük közben találtak rá a testükre, nem is olyan messze a táboruktól. Kizsigerelve, felnégyelve voltak felszegelve egy-egy fának a törzsére. Eddig soha nem látott pánik tört elő belőlük. Majdnem egymást taposva rohantak vissza a táborba, ahol egy újabb borzalmas látvány fogadta őket. Az otthagyott társuk élettelen testének látványa fogadta őket. Pisis gyerekekké változtak, összeszedtek mindent, amit fontosnak gondoltak, utána pedig menekülőre fogták. A vezérük testvére egy nagy hatalmú rablóvezér volt. Úgy gondolták, hogy majd ott menedéket kapnak. Csak akkor álltak meg, ha ettek, vagy amikor már a végkimerülés szélén álltak, és ez is egyre kevesebbszer fordult elő. Minden ilyen alkalommal, eggyel kevesebben lettek. Nem tudták, ki, vagy mi vadászik rájuk, de az egykor, bátor férfiak, akik erőszeretettel loptak, öltek, nem voltak már mások, csak kocsonyaként rezgő emberek. Előtört belőlük az igazi énjük, akiknek ha egyedül vannak, és egyszer visszaütnek, akkor máris menekülőre fogják. Most pedig egy láthatatlan ellenség vadászott rájuk. Strucclovaikra felülve folytatták a menekülést, míg nem az alvezér lebucskázott a hátasáról, és a többi struccló agyontaposta. Csak egy pillanatra álltak meg, még összeszedtek mindent, ami az alvezérnél volt, és továbbmentek. Nem foglalkozva a férfi nyakából kiálló késel. S elértek ide, ebbe a kis elhagyatott kis házba, ahol menedéket kerestek a vihar elől. Féltek, fáztak, fáradtak voltak, de egyikük se mert aludni, féltek attól, hogy nem fognak felébredni. Kint tovább tombolt az ítéletidő, egy hatalmas villámlás, ami fénnyel árasztotta el az egész szobát, és az ablakban egy pillanatra látható volt egy sötét árny. Túl gyorsan mozdultak a kezei, az üveg betört, egyedül a vezér maradt életben, a talpnyalói homlokából egy-egy kés állt ki. A bejárati ajtó hangosan nyikorogva nyílt ki, és besétált egy maszkos férfi, zöld szemei élettelenül bámulták a vezért, aki érezte, hogy valami meleg folyt végig a lábán. Sikoltani akart, de nem jött elő hang a torkából, az ajkára fagyasztotta a lesújtó penge, ami elválasztotta a fejét, a törzsétől.
- Na, ezzel is megvolnánk. A munka letudva, ideje visszavinni, és felvenni a jutalmat.- vidáman fütyörészve rakta zsákba a vezér fejét, amire ráfagyott a rémület. Majd pedig a gyilkosa elindult kifelé, ki a viharba, hogy behajtsa a jutalmát azért, mert leszámolt ezzel a kis bandával.
- Komolyan. Ezek voltak olyan veszélyesek? Nem voltak ezek mások, csak pár pipogya idióta, akik kardokat kaptak, és máris erősnek hitték magukat. Kellett nekik erősködni, most ez lett a vesztük. Hogy mondod?- elővette a zsákból a fejet, megfogta az állát, és beszédet imitált vele.
- Nem tehetünk róla, olyan jól állt a kezünkben, meg hát megtetszett a falusiak állatkája. Olyan formás hátsója volt, de irigyek voltak, és nem adták ide, ezért dádáztuk meg őket.
- Azért a lefejezést nem mondanám dádának, főleg, hogy csak egy gyerek volt otthon. Látjátok, meg kellett volna várni mindenkit, és megölni. Most felbéreltek engem, én pedig elvégeztem a munkát. Szerencse, hogy a bátyád így akart egy kis tapasztalatot adni neked. Kevés ember, kis munkák, hogy tanulj belőle. Igaz, inkább nekem szerencse, neked már balszerencse. Na mindegy, indulj szépen vissza a zsákodba, majd később még beszélünk.- visszasüllyesztette a zsák mélyére a fejet, majd felült egy strucclóra, és elindult, vissza a farmra. Ahol néhány napja megkapta a megbízást.
Mindig is jó volt ebben. A fejvadászatban, nyomkövetésben, meg ami csak kell egy ilyen munkához. Nem emlékszik, hogy mikor tanulta ezeket, vagy éppen hol, de nem is nagyon érdekli már, élvezi ezt az életet. Szabad, mint a madár, azt tesz, amit akar… na jó, majdnem azt. De nem köti a politika, megválaszthatja, hogy kinek dolgozik. Nincs felelősség, nincs sírás. Bár az kicsit zavarja, hogy az arcán lévő sebek megszerzésére se emlékezik.

Felszerelés(ek)/Fegyver(ek)

Egy darab, 2 méteres bot, amit leginkább harc közben szeret használni. A hátára kötve hordja. A derekára kötve van egy kisebb táska, amiben némi ételt, pénzt, és egy-két személyes tárgyat tart. A bal combjának a külső részére egy 45cm hosszú tőr van szíjazva, még a jobbján egy chiblokkolásra alkalmas, elektromos pálca. A mellénye belsejében pedig több dobókés.