Z'har

Kód: 'a

Kinézet

Húszas éveinek végén járó, robosztus testalkatú, vidám fickó. Szemei sötétbarna színűek, hajához hasonlóan, mely kócosan meredezik az összes létező égtáj irányába, meg sem próbálja fésűvel megregulázni, mivel úgyis kudarcot vallana. Arca karakteres, álla kissé hegyes, s az állán terpeszkedő szakállra fokozottan ügyel, ebben van a szexepilje, ahogy ő szokta mondogatni. Egyenes, mégis laza tartású, balját állandóan nadrágja zsebében pihenteti. A mindennapi, kényelmes viseletet preferálja, ám néhanapján ünnepi ruhában is látni, ha olyan kedve van. Igencsak figyelemmel kíséri a divatot, szeret adni magára, mivel tisztában van vele, hogy az emberek többsége az első pillantásból kialakítja véleményét egy ismeretlennel kapcsolatban. Fején elmaradhatatlan kiegészítőként mindig fellelhető valamilyen sapka vagy kalap, ezzel igyekszik eltakarni a fejtetején egyre nagyobb kopasz foltot.

Jellem

Egyértelműen szélhámos, azt sem szabad elhinni, amit kérdez! Nyájas hangja, simulékony modora miatt első ránézésre igazán kellemes társaságnak, sőt, jó partinak tűnik, ám mindez csak egy külső máz, amit megtévesztésre használ. Z'har igazi kurafi, kivár az utolsó pillanatig, s csak azután lép meg az értékekkel, amikor már senki sem számít erre. Nem nevezhető kapzsinak, inkább úgy mondható, megszokott egy bizonyos szintű életvitelt, amit semmilyen formában nem szeretne lejjebb adni. Habár a tolvajlás és a rablás mesterének vallja magát, valójában ügyetlen és kétbalkezes, normál körülmények között egy kanállal is képes súlyos, ha nem halálos sérülést okozni magának. Leginkább a mának él, nem veti meg sem az italt, sem az egyéb tudatmódosító szereket. Földidomításban szerzett tudását eléggé erkölcstelen módon mások kifosztására használja fel, ilyen tekintetben meglehetősen tehetségesnek mondható.

Előtörténet

Kúszva, mászva, settenkedve, az árnyékban elrejtőzve igyekeztem közelebb jutni kiszemelt célpontomhoz. Felettem az égen fényesen ragyogott a Hold, sajnálatomra sugárzó fényárba vonta fellépésem színpadát. Mit sem számít, habár jobban örültem volna a vaksötétnek, az valahogy megfelelőbb lenne személyiségemhez, hehe. Mármint úgy értve, hogy titokzatos és ismeretlen, nem pedig sötét és kilátástalan! Kicsit megráztam a fejem eszmefuttatásom végén, nincs most időm ilyen ostobaságokon elmélkedni, sietnem kell, mielőtt felkel a Nap. Az egyik sikátorból kinézve mértem fel a terepet, ám az utca kihalt volt, egyetlen teremtett lélek sem járkált idekint. Éppen ideális! Elégedett bólintással konstatáltam a dolgot, ezt követően lábammal dobbantottam egyet, karjaimat pedig behajlítva a felhőtlen boltozat felé emeltem. Nem mindennapi jelenség játszódott le ennek hála, vagyis jobban belegondolva az idomárok között mindennapinak számított, viszont a sima emberek között nem, szóval valamilyen formában mégis speciális volt a jelenség, még ha annyira nem is meglepő vagy grandiózus, esetleg említésre méltó. Lényegtelen szócséplés, igazából a szűkös átjáró kövezetén kialakuló nagyobbacska gödör az, ami számított. Nemtörődöm mozdulattal szórtam félre a törmeléket, ami a vártnál nagyobb zajt csapva csapódott a közeli ház falának, a némaságban szinte felért egy ágyúdörrenéssel. Rémülten húztam be a nyakam, majd ugrottam egy fejest a lyukba, mielőtt bárki is felfedezhetett volna. Halk jajgatás közepette tápászkodtam fel, bár kissé görnyedten, hiszen nem akartam, miszerint felfedezzenek újdonsült rejtekhelyemen. Szerencsére ez nem történt meg, hamarosan pedig a felzargatott ebek ugatása is alább hagyott, ezáltal zavartalanul folytathattam tovább a munkát.

Csendesen haladtam előre a föld alatt, akárcsak egy veszettül jóképű vakond, aki épp gilisztát keres odalent. A kutatós részében nem is kevés igazság leledzett, mindazonáltal személyem inkább valami csillogóra és nehézre, aranyra vagy gyémántra vágyott, amit remek áron utána tovább tudok passzolni a fekete piacon. Lépésről lépésre furakodtam előre, nagyon jól tudtam, a legkisebb figyelmetlenségért is súlyos árat fizethetek. Ugyan megbíztam képességeimben, ellenben több tonnányi kőzet képes bármekkora egot összezúzni, az enyémet is! Így hát némileg feszengve pillantottam magam fölé, ahol vékony repedések már fel is tűntek a plafonon, hangos nyelésemmel egyértelművé tettem ellenérzésemet a kialakult szituációval kapcsolatban. Szerencsére már csupán néhány méter választott el célomtól, ebből adódóan amikor megérkeztem, nagy adag megkönnyebbülés szakadt fel mellkasomból egy sóhajtás képében, izzadó homlokomat törölgetve adtam hálát az ősi szellemeknek, amiért érdemesnek tartottak a további életre! Miután megigazítottam a fejpántra emlékeztető bányalámpát, óvatos mozdulattal törtem fel a felettem lévő réteget. Hamarosan éreztem, ahogy a friss levegő beáramlik a résen, ezek szerint sikerrel jártam. Nem esett nehezemre áttörni a padlón, az én képességeimmel ez körülbelül a gyerekjátékok szintjén lehetett. Némán hahotázva támaszkodtam meg csípőmön, majd miután remekül derültem szellemességemen, egy újabb szusszanás, illetve fejcsóválás után folytattam küldetésem.Nem is értem, miért fogadtam el egy ennyire pitiáner melót, már az is nevetséges szerintem, hogy egy bankban nincs felszerelve semmilyen riasztó-berendezés. Szinte ordít a hely a bűnözőknek: „Ide gyertek, ha könnyen és gyorsan nagy adagnyi lóvéra szeretnétek szert tenni!” Hehe, amatőrök…

Hirtelen ütötte meg fülem a beazonosíthatatlan zaj, talán mégis van itt valamiféle vészjelző? A vaksötétben tapogatóztam előre, mialatt egyre erősödő csobogás is csatlakozott a korábbi elviselhetetlen kornyikáláshoz. Váratlanul ért az arcomba vágódó fénypászma, néhány másodpercre tökéletes vakságban kalimpáltam jobbra-balra, mígnem tenyereim végre fogódzkodót találtak. Tapintásra gömb alakú volt, elég nehéz, ráadásul sikamlós felületű. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy mi lehet az, az első tippem egy meztelencsigával keresztezett púpos teve lett volna, de természetesen tisztában voltam vele, hogy ilyen nem létezik... Ugye? Rövidesen a látásom is visszatért, aminek köszönhetően egy kisebb szívrohamot könyvelhettem el.
- Ké-kézcsókom, nagysasszony! - rebegtem meglepetten, s higgye el mindenki, amikor azt mondom NAGY, tényleg arra gondoltam! Miután a házigazda kedves erőszakkal kitessékelt az otthonából, s belehajított a legközelebbi kukába, megvilágosodtam. Következő alkalommal nem fúrok srégen, csakis egyenesen előre!

Felszerelés(ek)/Fegyver(ek)

• Tolvajkulcs-készlet.

• Egy önfejlesztő könyv, amelynek címe: Hogyan légy saját életed avatárja?

• Egy erszény, benne kisebb apróságok, némi pénz, ékszerek, üveggolyó.