Ébredés - Déli Sark

Kedves játékosok, ezúton adok hírt, néhány változásról!

Először is bevezetésre kerül a pénz, ami a yuan lesz. Mindenki kap majd kezdő tőkét, ami a Karakterinfórmációnál meg fog jelenni, ezt pedig a későbbiekben lehet gyarapítani is. Ez minden esetben eszközök megvételére fordítható, technikát továbbra is csak mesterponttal lehet kiváltani, továbbá az összeg nem IC, tehát nem függ a karakter játékbéli anyagi helyzetétől.

Ezenfelül ezután plusz …

Tárgy: Ébredés - Déli Sark Kedd Feb. 12, 2013 8:19 am

Résztvevők:
- Ismira
- Nakago
- Aack

Erős zúgó fejfájásra ébredhettek mind a hárman. Egy gyengén megvilágított jégbarlangban találjátok magatokat, arra eszmélve, hogy bizony valamikor az éjszaka folyamán elraboltak benneteket. Rajtatok kívül barlang azon részében ahol vagytok más embereket is láthattok, akik a földön fekszenek. Kezeitek kötéllel vannak összekötve, de tulajdonképpen ennek csupán eszményi értéke van, a valódi rabság érzetét inkább a fel-alá járkáló furcsa, sötét bőrszínű lények adták. Igaz, hogy csak kettő volt mindössze, viszont egyelőre a helyzetetek nem volt épp rózsás. Ha nem akarjátok, hogy esetleg itt fagyjatok meg, vagy vissza akartok jutni oda ahonnan elhoztak benneteket akkor gyorsan ki kell találnotok valami szökésre alkalmas tervet. Ehhez pedig a ki kell szabadítanotok a kezeteket az azokat gúzsba kötő kötelekből, valamint a fel-alá portyázó lényeket is le kell győznötök. Szerencsére ez utóbbi sem jelenthet szabadulásotokat követve túl nagy problémát, hisz pár jól irányzott ütéssel vagy technikával könnyedén elpusztíthatjátok őket.
Viszont elpusztításukat követve hangos sikítás kíséretében robbannak szét. habár ez sérülést nem okozhat nektek, viszont a sikítás fej illetve fűl fájdalmat okozhat, valamint a robbanást követően mindent átható rothadó hússzag zavarhatja szaglásotokat.
Ezt követően két választás áll rendelkezésetekre. Az első, hogy a barlang ezen szakaszában található többi ember segítségére siettek, viszont ebben az esetben azzal kell szembesülnötök, hogy a földön fekvő emberek nem eszméletlenek, hanem halottak és testük már szinte kőkeményre fagyott. A másik lehetőségetek pedig az, hogy a két járat közül, az egyik a terem jobb oldalán, a másik a balon, válasszatok egyet, valamint, hogy eldöntsétek, hogy az utat együtt, vagy külön-külön folytatjátok tovább.

Tárgy: Re: Ébredés - Déli Sark Szer. Feb. 13, 2013 8:18 am

Felnyögök, ahogy az álmomból fejfájás ránt ki. Úgy tűnik, beteg vagyok, elkaphattam valamit a legutóbbi üzleti vacsorán, és ahogy felébredek, egyre elviselhetetlenebb lesz a fájdalom. Nem akarom kinyitni a szemem, de tudom, hogy hiába várok rá, hogy mint gyerekként, most is bejön majd valaki, és foglalkozik velem, virraszt mellettem. Már nincsenek szüleim, a testvéreim messze vannak, nekem csak alkalmazottaim vannak, alkalmazottak, akik a munkaidejükön és a munkafeltételeken kívül a kisujjukat sem mozdítják meg értem. Szólnom kell valamelyiknek, hogy hívjon orvost, és ha szükséges vitessenek kórházba. Fázom, úgy tűnik, lázam is van, úgyhogy sietnem kell, ha nem akarom, hogy komolyabb bajom is legyen.
Ahogy kinyitom a szemem, egy pillanatra elfelejtkezem a fejfájásról, annyira meglepődök: nem otthon vagyok, hanem valami jégből készült épületben, megkötözve és a falnak döntve, hasonlóhoz, mint amilyenekben a Víz törzsének tagjai élhetnek. Ez azonban nem állhat el ebben az időben Köztársaságvárosban, nagyon meleg volt az éjszaka. Rögtön nyugtázom is, hogy egyelőre nem a láz miatt fázom ennyire: csak egy alsónadrág van rajtam, amiben aludtam. Azt, hogy kik, miért, mikor és hogyan hoztak ide, nem tudom, de már érzem, hogy kezdek átfagyni, különösen az a nagy testfelület, ami érintkezik a jéggel. Ha teljesen átfagytam, idomítani sem leszek képes, ugyanakkor úgy tűnik, egyelőre még nem kerültem ilyen helyzetbe, korlátozottan még megy.
Gyorsan körbepillantok a teremben: két másik ember ül a közvetlen közelemben, távolabb pedig több is fekszik, ők azonban mozdulatlanok. Előttünk pedig két fekete szörny sétál fel és alá, olyanok, amilyeneket még sosem láttam. Elég ijesztőek, nem szívesen harcolok ellenük, de nem akarok megfagyni, ki kell jutnom innen. Nem akarok itt meghalni, még annyi minden van, amit meg kell tennem, amit látni szeretnék, túl fiatal vagyok.
Egy pillantással jelzek csak a másik kettőnek, talán ők is idomárok, és ki tudnak szabadulni, de ha nem, talán megpróbálhatnak tenni valamit. Mindenesetre, ha nem tesznek, akkor sincs más választásom, ki kell jutnom innen, ha az Agni Kai azt hiszi, hogy dezertáltam, talán megpróbálnak megkeresni a nővéreimnél, talán már meg is tették. Akár napokat is tölthettem álomban, ha elkábítottak.
Egy apró, feltűnésmentes ujjmozdulattal meggyújtom a kötelet, pár másodperc elteltével pedig szét is tépem azt, amikor úgy ítélem meg, hogy már eléggé meggyengült. Felugrok a földről, és bár nem túl kellemes mezítláb, félig megfagyva mozogni, ráadásul megérzem, hogy egy kicsit éhes is vagyok- bár mintha nem töltöttem volna napokat étel nélkül, sikerül megmaradni a lábamon, és egy öklössel egy tűzcsóvát lövök ki a hozzám közelebb álló, fekete lényre. Bár a hideg legyengített, most, kivételesen, sikerült feldühíteni, úgyhogy a láng majdnem olyan erős lett, mint amilyen normális körülmények között lenne.
A tűz gyönyörűen tükröződik a jégfalakon, egy másodpercre le is ragadok ezt szemlélni, de gyorsan észbe kapok az égett hús szagára és a fájdalmas nyögés hangjára, és egy újabb csapással bevégzem a szörnyet, aki a második lángcsóva hatására egy szörnyű halálsikolyt hallat, minek hatására a fülemre tapasztom a kezem, és ösztönösen hátralépek kettőt. A fejfájásom fokozódott a sikoly hatására, a szagtól pedig elfog a rosszullét, de gyorsan összeszedem magam. Ha csak én szabadultam ki, nekem kell megölni a másikat is.
Miután a szörnyeket legyőztük, és elmúlt a pörgés, vettem csak észre, mennyire fázom. Sosem voltam még ilyen hidegben, és mint minden tűzidomár, én is gyűlölöm a fagypont alatti hőmérsékletet. A leheletemmel felmelegítem magam, és koncentrálok a légzésemre, ahogy a tűzidomár mestereim tanították, próbálom vele megtartani a testhőmet, de hosszú távon nem bírom ki így, talán csak pár perccel odázom el a fagyhalált.
Miután kiderült, hogy a többi ember már meghalt, kényszerűségből úgy döntök, hogy a hullák ruháit fogom felhúzni. Rendkívül undorító, ahogy hozzáérek a fagyott testekhez, de nincs más választásom, vacogva húzom le az egyik földön fekvő férfi kabátját és csizmáját, és ugyan mindkettő nagy rám, és a néhai gazdájukkal együtt ezek is átfagytak, az első, jeges érintést követően elképesztő felüdülést hoz a meleg kabát és a csizma, ami így együtt pont fedi a teljes testemet. A combom még mindig fázik, és nem ártana valami alsóbb ruha, például egy felső vagy egy nadrág, de nem bírnék olyat felvenni, ami közvetlenül holttesttel érintkezett. Ezután odafordulok a másik két emberhez.
- Szerintetek hol vagyunk, és mik voltak ezek…? brrr Szerintem rakjunk tüzet, és melegedjünk fel egy kicsit, közben pedig találjuk ki, hogyan tovább!- sajnos a jég nem ég, én pedig elég kedvetlenül pillantok a hullák felé, amiknek a ruhái itt az egyedüliek, amik éghetőnek tűnnek. Amennyiben a két társam belemegy, el is kezdek összegyűjteni néhány ruhát, ha nem, akkor kelletlenül és fagyoskodva, de velük megyek.

Tárgy: Re: Ébredés - Déli Sark Hétf. Feb. 18, 2013 8:15 am

- Hűűha! – Suttogok, mikor egy ismeretlen helyen ébredek, ahol kíméletlen fagy hűti a kedélyeimet. Szerettem volna elővenni a pipámat és szívni még egy kicsit, hogy lehetőleg egy melegebb tájra hallucináljam magamat. Az ötletet, akkor vetetem el, amikor észrevettem a felém magasodó sötét bőrszínű rémisztő lények jelenlétét. – Na, jó, hagyjuk! – Törődök bele a dologba, s fejemet lehajtom, és a jeget kezdem el figyelni. Nem értettem a körülöttem kialakuló helyzetet, hiszen meg mertem volna esküdni, hogy az éjszaka folyamán, mikor már teljesen kész voltam, elhatároztam, hogy lefekszem aludni. Természetesen, úgy ahogy most is vagyok, teljes ruházatban, szívemen a pipámmal, kezem pedig összekötözve. Na, de állj, a kezem az éjjel folyamán még szabadon mozoghatott, ez így nem oké!
Na, szóval tegyük össze azokat a rakoncátlan képeket! Először is, még alvás előtt néhány órával, volt egy jóféle szívásom egy szimpatikus sötét alaktól kaptam valami különleges dohányt, amitől kicsit beszédültem, s ezért ledőltem alukálni. Aztán pedig egy képszakadás, s egy szemernyi emlékem nincs afelől, hogy eljöttem volna ilyen sötét alakokkal szado-mazot játszani. Na, de hát, ha már itt vagyok, s valahogy, valamikor beleegyeztem ebbe a szórakozásba, akkor rendesen végigjátszom már a szerepem. Szemembe könnyek szöktek, hátha az idegenek érzékelik, hogy kezdhetik a foglalkoztatásomat, készen állok, bármit is akarnak.
Könnyeztem már egy ideje, ám a lények csak nem foglalkoztak velem, mintha nem is arra mentek volna, hogy kezdjenek velem valamit, hanem csak azt szerették volna, hogy ott legyek velük. De hát, ez így dög unalmas, ezt tudva már a könnyezést is abbahagytam, s a szökésem kezdtem tervezni. Bár elakadtam, ott hogy valahogy el kéne kezdeni. Elkezdtem az agyam megerőltetni, s eszembe jutott, egy igen csak remek terv. Valahogy kiügyeskedem a szívemtől a pipámat a számba, s fogva tartóimat megkérem, hogy töltsenek bele dohányt, valamint, hogy ha már ott vannak, megfelelő hőfokra is melegíthetik. Mielőtt azonban kitalálhattam volna, hogy ezt hogy kivitelezzem, egy férfi mellőlem kiszabadult, s egy tűzgolyót lőtt az egyik „izé” felé.
Ekkor eszembe jutott, hogy én is idomár vagyok, s nem is akármilyen egy légidomár! Gyakran feledkezek el erről az adottságomról, annak ellenére, hogy nem is vagyok benne olyan, hű de rossz! Bár az is igaz, hogy nem használom valami sűrűn, s nem is szeretem. Ennek ellenére, van, amikor egész hasznos tud lenni, mint például ebben a kellemetlen helyzetben. Kezeimből egy erősebb szélhullámot lőttem ki, aminek hála felemelkedtem a levegőbe, s egyenesbe állítottam a testem, így képessé tettem magam, arra, hogy ha megkötözve is, de közlekedni tudjak. Miközben pedig a lábaimat használva elindultam a furaság felé, egy pillantást vetettem a másik idegenre, az emberszerűbbre. Ezelőtt sosem fordult elő, hogy értelmes lényt sikerült volna kihoznom elmémből.
A sötétebb „valami”, látva, hogy én is felkeltem, elindult az irányomba.
- Jó reggelt kívánok, kedvesnek tűnő idegen! – Szóltam neki, s egy mosolyt eresztetem meg felé, amit ő nem viszonzott. Ez után pedig azt is észrevettem, hogy nem úgy jön felém, mint aki segítene szeretne rajtam, hanem, az az ember, aki keményen meg szeretne büntetni. Bár korábban beleegyeztem volna, hogy szexuálisan megzaklasson, de mostanra már nem! Ezelőtt lett volna rá alkalma, de most szerettem volna szívni egy pipát, s nem az övét a sajátomat! Szerettem volna megbeszélni vele ezt, ám a sebességéből az jött le, hogy lecsillapíthatatlan, s meggyőzhetetlen, ilyen téren. Én pedig komolyan nem szerettem volna, valami olyat csinálni, ezért inkább menekülőre fogtam.
Így hát, más lehetőség híján, légidomár technikát használva, szökdécselve menekültem, ismeretlen fekvő emberek közé. Miután már sokadikra történik velem olyan, ami ezelőtt sosem, még illuminált állapotban sem, meggyőztem magam, hogy ez nem álom, nem képzelgés, hanem a vérfagyasztó igazság. Egy élettelen idegenhez kúsztam, s meglökdöstem egy kicsit, hogy kelljen fel. Mivel nem tett így, szemét is felnyitottam, amikor egy hihetetlen sikoly törte meg a csatazajt. Ez vegyítve a vizsgáltam élettelen szemével, igazán rémisztően hatott, mintha egy zárt kocsmát pillantottam volna meg. Miután megkaptam a lelki terrort, menedékemről kipillantottam a küzdő felekre, akik jelen pillanatban nem foglalkoztak velem.
Mikor pedig a két idegen idomár, akik megmentettek a perverz ismeretlenektől, végeztek, feléjük fordultam. Szemembe nem szöktek könnyek, hisz nem akartam, hogy megsajnáljanak, csak azt, hogy eloldozzanak. Így hát ezt egyszerűen tálaltam is nekik.
- Izé, kötözni ki engem, kérlek! – Mikor kiejtetem ezeket a rendezetlenül egymásra pakolt szavakat rájöttem, hogy kicsit talán túl nyersen próbálkozok a kéréssel. – Mármint, úgy értem, szeretném, ha eloldoznátok engem is. – Miután már sikerült érthetővé formálnom a mondandóm, a hölgy segítet is rajtam. Bármit is mondott előtte, azt egyetlen szó nélkül lenyeltem.
Mikor végre ismét szabaddá váltam, első dolgom volt, hogy ebből a rémisztő valóságból mihamarabb meneküljek, valami gyönyörű világba. Elővettem a pipám s dohány raktáram is megvizsgáltam, ám a különleges darabból már nem volt, így kénytelen voltam, egy normális töltettel megelégedni. Bár ez nem vitt el egy messzi, kellemes, s fűtött helyre, mégis jobb érzést keltett bennem. Mikor pedig a fejembe szökött egy kis füst, az beindította az agyam, s elkezdtem végre felébredni. Ekkor tudatosult bennem, hogy az egyik hősöm egy szál alsógatyában van, a hölgyre már inkább rá se mertem nézni, nehogy íriszeim rossz helyre tévedjenek, s ezért megsértsem a leányzót. Gyorsan végigmértem magam is, s rajtam viszont minden ruhám rajtam volt, úgy ahogy aludni tértem, az erdő kellős közepén. S immár minden emlékem vissza is tért belém. Így pedig immár teljes bizonyossággal, bevallhatom magamnak, hogy visszavonhatatlanul és kíméletlenül el lettem rabolva.
Rabtársaim pedig nem szesztestvéreim lettek, hanem két idegen idomár. Akiken ráadásul ruha i csak gyéren akad. Biztos valami meleg helyen aludtak, nem úgy, mint én. Na, de hát, hogyha már úgyis itt vagyok, akkor már megpróbálok kezdeni a szituációval kezdeni valamit. Miután a társim ruhához jutottak, már nyugodt szívvel tudtam visszafordulni, s szándékomban állt valami okosat mondani két slukk között, de az nem született meg a fejemben, így inkább hagytam a felvetést. Végül a kialakult csendet a srác törte meg.
- Szerintetek hol vagyunk, és mik voltak ezek…? brrr Szerintem rakjunk tüzet, és melegedjünk fel egy kicsit, közben pedig találjuk ki, hogyan tovább!- Az ötlet tetszett, nem azért mert fáztam, hanem mert egyszerűen nem akartam innét elmenni. Ki tudja, milyen furcsaságok várnak még ránk ebben a jeges útvesztőben.
- Támogatom! – Csak ennyit szóltam, hogy ne tűnjek túlbuzgónak, s hogy gyorsan szívhassak még egy slukkot, aztán pedig a nő válaszát vártam.

Tárgy: Re: Ébredés - Déli Sark Hétf. Feb. 18, 2013 9:37 am

Vacogok. Olyan, mintha egy… más helyen ébrednék. Olyan, mintha szálak fűznének ide, és mégse. Minden olyan furcsa… és a fejem is fáj…
Felszisszenek a kellemetlen zúgás hatására. Ahogy kinyitom a szemeim, kellemetlen félhomály fogad, és ahogy halkan sóhajtok, a leheletem hófehér felhőként úszik el előttem. Összeráncolom a homlokom – Köztársaság Város nem lehet ilyen hideg, pláne nem az albérlet!
Megpróbálom megmozdítani a kezemet, hogy megfoghassam a takarót, de először is: nincs takaró, másodszor pedig: a kezeim nem tudom mozgatni. Mintha gúzsba kötötték volna.
Újra felfigyelek a csontig hatoló hidegre, de most fel is fogom, mit jelent. Ilyet utoljára akkor éreztem, ilyen mélyen… mikor megfürdettek a hóban a Déli Sarkon, és ott is hagytak, mivel nem bírtam felkelni átfagyott végtagokkal. Ez azt jelenti, hogy bizony megint valamelyik sarkon vagyok – amiből ki lehet következtetni, hogy engem valaki elrabolt. De hogy nem vettem észre?
A fejemben újra megszólal a baljósló zúgás, és én grimaszolok egyet, minden egyes leheletemnél látom a szemem előtt elúszni a fehér gőzfelhőket. Mikor már átlátok a saját lélegzeteimen, jobban körülnézek; szerteszét rajtam kívül még legalább egy tucat ember hever, és egyet a szemem sarkából még látok is, ahogy gyengén ficánkol. Valószínűleg épp ő is ébredezik, mint én, de a többiek… olyan merevek… még aludnának? Miért vagyunk itt?
Tekintetem tovább jár, és hirtelen meg is ijedek, mivel ellépked előttem egy láb, aztán még egy. Ritmikusan rakja egymás mellé a csülkeit az a valami, majd elhalad mellettem, és kicsit később méterekkel arrébb jelenik meg, így rálátást nyerhetek torz külsejére; nem hasonlít emberre, sokkal inkább valami elmutálódott… bogárra, vagy hasonlóra.
A srác, akit láttam, hogy izeg-mozog, úgy tűnik, hogy kiszabadul a fogságból; én is erőt veszek magamon, próbálom rángatni a kezemet, és tűzbe borítani az öklömet. Habár gyengén, de sikerül végül lángot gyújtani a csuklómnál, ahol az egyik kötél tűzre fog, és hamarosan le is ég rólam a kötél.
Mire én felpattanok, az egyik fekete lény a kettő közül a földre zuhan, én pedig a másiknak ugrok. Zavartan veszem észre, hogy még a rejtett tőreim sincsenek nálam, szóval a bogárszerűség felé öklözök, hogy aztán ütésemből kiindulva tűzgolyó kelhessen életre. Amint támadásom célba ér, rögtön egy oldalról indított rúgással folytatom a támadássort, majd ezt követően szinte rögtön ki is dől. Meglepetten nézek a tetemre, ami hirtelen visítva felrobban a másikkal együtt, ami olyan szinten az elmémbe tép, hogy megrogynak a térdeim, és akaratom ellenére is a halántékomra szorítom a kezeimet. Mégis, mi a francok ezek?!
Ahogy terjed a hangjuk, úgy egy bizonyos szag is megcsapja az orromat – a rothadó hús bűze. Ha eddig nem szédültem, akkor most kap el igazán az émelygés, hányingerrel karöltve. Ez nem lehet igaz…
Amikor magamhoz térek, egy másik ficánkoló férfi tűnik fel, aki a segítségünket kívánja, így én készségesen kioldom a béklyóját, és a többi ember felé lépdelek. Újra hányinger fog el, mikor látom, hogy rajtunk, hármunkon kívül mindenki halott – ha nem lennének, már valószínűleg a srác példáját követve szóltak volna nekünk.
A fickó, aki először kiszabadul, a holtak ruháját magára ölti – elfintorodok, és megörülök, hogy én a Sarkon nevelkedtem, így ezt én inkább igyekszek hűvös levegőnek betudni.
A tüzes srác ötletére bizonytalanul, de bólintok.
- Én azért aggódok azzal kapcsolatban, hogy mi van, ha jön az erősítés… – Teszem hozzá halkan, aztán beszállok az eltüzelni való begyűjtésébe.

» Ébredés - Északi Sark
» Ébredés