Sato felszállópálya

..:: W A N T E D ::..

Meg kell valljam, kicsit rázós volt az út, köszönhetően az új vezetőnek, akit léghajókormány mögé engedtem. Nagy hiba volt, pláne, hogy még fizettem is érte... No nem, nem vagyok kegyetlen, megkapta az ígért jutalmát, ennyiből pedig bőven telik neki arra, hogy hazautazzon, a Tűz országába, de nem érzem úgy, hogy rá lennék szorulva arra, hogy folyamatosan, minden nap így utazzak. Pedig a léghajót imádom, de tényleg! Csodálatos, emlékek tárháza, s a jövő bölcsője! Egyből tudtam, hogy erre, erre a hajóra van szükségem, már akkor, amikor megpillantottam. Nem számított, hogy itt-ott kicsit kopott, s némi felújításra még mindig szükség lehet, de egyszerűen ez teszi őt személyessé. Ez teszi Mephistot azzá a csodálatos szerkezetté, amilyennek én látom. Nem is igazán tudom, mi fogott meg benne, de valamiért egyszerűen szeretem.
Tehát, kénytelen vagyok pilótát váltani, pedig még csak eredeti úti célomig sem sikerült eljutnom... Restellem bevallani, de a helyi hatósági szerveknek sem sikerült időben szólnom kényszerleszállásunkról, mert nem voltam képes még egy órát ezzel a faragatlan fickóval együtt utazni, hiszen a hozzá nem értése miatt már majdnem sikerült felidegesítenem magam... *sóhajt* Aztán még csak az kéne, Rugal kedves, testőri kötelességét végezve dobja ki őt az ablakon. ^^
Nem éppen így terveztem első látogatásomat Köztársaság Városban, viszont ha így alakult, akkor így alakult. Minden esetre eljártam - igaz, utólagosan - a szükséges engedélyekkel kapcsolatban, s még azt is megengedték, hogy a felszállópályán parkoljuk le immáron pilótamentesen, s itt töltsük tartózkodásunk hátralévő részét. A probléma azonban sürgető, hiszen nem kívánok itt oly' sokáig időzni, bármennyire is tartom lenyűgözőnek a várost. Minél hamarabb szeretnék új pilótát találni, hiszen enélkül nem tudok majd útra kelni.
A várost napokon belül ellepték a szórólapok, miszerint egy megfelelő pilótát keresek, hosszú távú munkára, jó bérért. Nyilván nem lesz egyszerű találni bárkit, aki képes itt hagyni családját, szeretteit, barátait, de aki pilótának jön, az nyilván tudja is, hogy ez mivel jár. S ha már itt vagyok, ugyanakkor egy koordinátor, s pár egyéb, kisebb poszt betöltésére is keresek megfelelő munkaerőt. Hogy persze az egészből mi lesz, az már csak a jövő zenéje.
A mai napra hirdettem ki az állásajánlások iránti érdeklődés lehetőségét. Mephisto elé egy kis asztalkát, rajta két székkel is kihelyeztettem, ahol kényelemben, bár meglehetősen unottsággal helyet foglalok testőröm, Rugal mellett. Fontoskodva firkálgatok a papírokra, napocskát, virágokat, meg ilyesmiket, messziről azonban úgy tűnhet, mint aki nagyon jegyzetel. Kénytelen vagyok azonban elfoglalni magam, hiszen úgy tűnik, nem sok helyre jutottak el azok a szórólapok. Belső hangom azonban azt mondja, várjak türelmesen.
Hat csésze tea, egy adag vízipipa, egy tál finom paradicsomos saláta, valamint öt perc villámalvás után érkezik meg az első ember, aki talán, talán alkalmas lesz arra, hogy elvezérelje Mephistot kalandjaink során! *.* Nagy, széles vállai, s mogorva kinézete elárulja a férfiról állhatatosságát, s hogy minden bizonnyal minden szorult helyzetben képes kiállni önmagáért, valamint társaiért. Igen, pont ő kell nekem! *.* Mereven szemébe tolja sapkáját, a sötét szempár magabiztosan, ám vészesen villan fel, majd hátára veti felmosórongyát, hogy elkezdhessen az asztalunk körül felmosni. Felmosni, eeehh... Ilyen az én szerencsém. Senki nem jött el, csupán egyetlen takarítóval találkoztunk végig. Meg azzal a lánnyal, aki valahol mögötte settenkedik. Biztosan valami raktármunkás. Azt hiszem, esélytelenek vagyunk.
- Úgy néz ki, nincs szerencsénk, Rugal kedves. ^^ De nézd, lerajzoltalak! *>* - tolom a képébe a legutóbbi rajzom, amiben őszintén, de tényleg őszintén megpróbáltam lerajzolni őt. Vagyis azt, ahogyan az arcát elképzelem. Szerintem egész helyes. Még ennek a lánynak is megmutatom, hadd legyen neki is jó napja.

..:: W A N T E D ::..

Nem minden az, aminek látszik. Hiába gondoltam, a széles vállú férfi lesz az, akit keresek, mint kiderült, csupán egyszerű, ártalmatlan takarító, ki minden bizonnyal más munkákra alkalmasabb lenne, azonban reményeit, álmait, vágyait széttörte az a világ, amiben élnie kell. Pedig én tényleg, én tényleg azt hittem, végre megkaptuk azt a pilótát, akire szükségünk lehet. :/ Még a végén kénytelen leszek utolérni azt, akivel idáig eljutottunk. Akkor pedig már inkább én magam fogom elvezetni ezt a hatalmas léghajót. >.<
Nem minden az, aminek látszik. Cáfol rá mindenre a korombeli nő, aki magabiztosan sétál ide az asztalhoz, hogy elmondja, mit akar. Pillanatokra a lélegzetem is eláll tőle. Ez azt jelenti, hogy... ő.. tak... taka... szóval ő nem... hanem... munk... izé... állást szeretne! *.* Ragyog fel tekintetem, mintha képzeletbeli függönyöket húznának el arcom előtt, hogy rám virulhasson a Nap sugárzó, erős fénye, s sütkérezhessek abban a ragyogásban, amit az nyújtani tud számomra. De hiszen ez fantasztikus! Csupán egyetlen egy bökkenő van az egésszel... Hatol mélyre, egészen mélyre a felismerés, minden igyekezetem teljesen hiábavaló. Pedig én annyira igyekeztem! Rugal kedves is csupán mogorván, némán ücsörög mellettem, jelét sem adván annak, kicsit is meghatnák őt az én kis személyes problémáim.
- Hiszen akkor nem is tetszik a rajzom? TT_TT - nézegetem elkeseredve a rajzot, amibe annyi energiát fektettem. Ez a rajz azért született, hogy tetsszen másoknak, és legalább egy mosolyt csaljak rá mások, de első sorban testőröm arcára. Amíg azonban ezt a maszkot viseli, körülbelül esélytelen az, hogy megállapítsam örömét vagy fájdalmát. Kivéve persze, ha képességeimre hagyatkozok, de hiszen az unalmas lenne! Jobb szeretem saját tudásomból megoldani a dolgokat. Nem támaszkodhatok mindig szellemi vezetőm segítségére.
- Akkor te vagy az új pilótánk? *.* - érzelmekkel telien csillog fel tekintetem, s derűs arccal pattanok fel a székről. Nyilvánvalónak veszem, hogy ezt az állást szeretné betölteni, nyilván a Sors akarata az, hogy ideirányították őt léptei.
- De hiszen ez csodálatos! Gyere, kerülj csak beljebb! A macska? Gondolom, a tiéd... Fantasztikus! - bárki más valószínűleg óvakodna tőle, s hátrálna kettőt minimum, már amennyiben nem inkább segítségért kiáltana remegő csontozattal, én azonban még nem tanultam meg, mi az a félelem. Biztosan fantasztikus érzés! Egyszer, igen, egyszer meg kell tapasztalnom azt is!
- Rugal kedves, felszálláshoz készen állunk! Arra gondoltam, egy próbarepüléssel kezdhetnénk. ^^ - irányítom kis csapatunk a hajóba, melyre egy tágas lépcsősoron át vezet az út, így hamarosan a hangárban találjuk magunkat, ahonnan a körbevezetés megkezdődhet. A harminckét méteres hajóban bőven van annyi tér, amire nekünk szükségünk van, még több is, mint kéne, de valamiért én egyszerűen beleszerettem Mephistoba. Talán a leginkább az tetszett meg benne, hogy van lelke. Sajnos nem minden tárgy rendelkezik ilyennel. A tárgyak ugyanis nem csak tárgyak, ha odafigyelsz rájuk, sokkal többé válnak. Csupán érezni, szeretni kell tudni hozzá.
- Bemutatom neked Mephistot! Innen gyakorlatilag bármerre eljutsz a hajón belül. Balra, annál az ajtónál találod az orvosi szobát, ha valami bajod van, de ha nem találsz ott, akkor általában az étkezőben, társalgóban vagyok, vagy a szobámban meditálok. A legénységnek - majd ha lesz - mindenkinek saját szobája van. ^^ A pilótafülke pedig, hát azt hiszem... Rugal kedves, merre is van? - kérem testőröm segítségét, s teljesen megfeledkezek arról, hogy éppen csak a nevem felejtettem el megmondani, meg rákérdezni arra, a lányt hogyan is hívják. Általában nyugodt vagyok ugyan és türelmes, most mégis annyira örülök annak, hogy ennyi várakozás után legalább egy ember érdeklődik a munka iránt, hogy még a rajzot is egyszerűen összetekerem kezemben, s nem foglalkozok vele egyelőre többet.
A pilótafülke kettős egyvelege a modern s a régi koroknak. Ugyan maga a kormány a régi kalózhajókat idézi, mégis ott van alatta egy panel, amin megannyi, számomra ismeretlen gomb s képernyő villog. Esztétikáját sokan talán csicsásnak tartják, az arany és réz bevonatokról nem is beszélvén, én mégis a művészi szépséget látom benne.
- Hát itt is volnánk. Kezdetnek tegyünk egy kört a levegőben. ^^ Rugal, kedves, szerintem te jobb lesz, ha leülsz szépen... Láttam ám, hogy a repülést is alig bírtad. - a kormánykerék mellett állok meg, a felszállópálya kilátásában gyönyörködve. Nem tudom titkolni, hogy alig várom, hogy végre felszálljunk. Akkor napok múltán talán útra is kelhetünk.

..:: v a n T E D ::..

Aggasztóak azok a hangok, melyeket a gépezet kiad magából, amikor a lány megkezdi a járművel való ismerkedést. Mertem feltételezni, minden simán megy, ösztöneim mégis azt súgják, maradjak higgadt, s bízzak benne. Megtisztelem őt bizalmammal, cserébe én is ugyanezt várhatom el tőle, hiszen talán hónapokra, évekre nyúlóan alkalmazottammá válik ezen a hosszú úton, mely előttem áll. Ahhoz, hogy célomat megtestesítsem, mindenképpen szükségem van arra, hogy rugalmasan elutazhassak bárhová a világon. Talán csak néhány hónap, talán évtizedek állnak előttem, míg elérem azt, amit akarok. Mindig is szerettem volna sokat utazni, igaz, életem nem engedte lehetővé számomra, hogy akár a templom falain kívülre mehessek. Még családom sem látogathattam, így aztán hiába a Tűz népének szigorú nevelése, én mindebből mentesültem, hogy egy még szigorúbb életvitelt folytassak. Elérkezettnek láttam az időt azonban, hogy felrúgjam mindazt, amit a templom képviselt, s így végül én magam alakíthatom ki a szabályokat, melyek alapján én élni szeretnék.
A bizonytalan kezdés ellenére lassacskán a levegőbe emelkedünk, igaz, mindeddig nem foglalkoztam ama apróságokkal, miszerint ezt a hangárt nem a léghajókra tervezték, és ha egyszerűen a magasba emelkedünk, a plafon adja majd nekünk a megálljt, még az is lehet, örökké. Nem mintha félnék a haláltól, hiszen abban a pillanatban, hogy lelkem elhagyja ezt a testet, újra materializálódik, valamelyik másik test, egy újszülött lelkeként. Mindazonáltal nem szeretnék megszabadulni ettől az élettől, hiszen sokat tanultam, míg eljutottam erre a szintre, s további tanulandók várnak még rám. Megküzdöttem azért, hogy tehetségem ezen a szinten kiaknázhassam, s semmi kedvem az egészet újrakezdeni. Hajam hossza is pusztán azért ilyen, mert a bölcsek úgy döntöttek, tanításaim károsak az ifjúk számára, s inkább jobb lesz, ha elölről kezdem el a tananyagot. Én pedig nem kívánok az ő akaratuknak megfelelően cselekedni. Én még élni szeretnék. Igazán élni, ahogyan eddig még sosem volt részem benne.
Pánikra tehát semmi ok, sugallja számomra egy belső hang, s szűk terpeszbe állva mosolygok új, potenciális pilótánk mellett. Némán, mosolyogva figyelem ténykedését, csupán egyszer pillantok vissza Rugalra, aki már a falnál kapaszkodik bele valamelyik díszbe. Hmm-hmm, nem lesz ez így jó, a szobából az a kedvencem. Kétlem, hogy elbírná kedves Rugal súlyát.
- Ne abba kapaszkodj, kérlek. Inkább a másikba, Rugal kedves. ^.^ - mutatok rá egy kopottabb díszre, ami kapaszkodónak körülbelül ugyanolyan haszontalan, mint az előző, azonban kevésbé sajnálnám, ha valami baja esne. Tény, itt sem ártana némi renoválás, mindeddig azonban inkább a legfontosabb dolgokat javíttattam meg, amik feltétlenül szükségesek a felszálláshoz. Így aztán az apróságokon kívül a hajó tulajdonképpen szinte tökéletesen szuperál.
A hajó talán csak fél métert lebeghet a magasban, minden azonban remekül szuperál. A bakikat természetesen akkor se venném észre, ha értenék a léghajókhoz, hiszen sohasem tanultam efféle tudományt, mint a mechanika. Az emberi testhez ugyan remekül értek, számomra felfoghatatlan csoda egy efféle komplex szerkezet. Kényelmesen indulunk meg kifelé, s hamarosan a határ a felhős ég!
- mondd csak, vezettél már ilyet ezelőtt? - teszem fel az ártalmatlan, mégis lényeges kérdést. Lehet, ezt már korábban kellett volna? :/ S mikor megkapom - remélhetőleg őszinte válaszát, mondhatom ki a végső ítéletet.
- Fel vagy véve. ^^ A fizetésed egy részét előre kapod, élelemre és szállásra pedig nem kell költened, a hosszú utak miatt ugyanis előre elraktározzuk azt. Szobát szabadon választhatsz. Rugal kedves, én úgy, de úgy meginnék egy teát! *.* Meséltem már, a konyhában szellemek is vannak? Annak idején betegséggel sújtották a régi legénységüket, amiért kivégezték őket... ^^ - cseverésző hangnemben számolok be neki a dologról, nem mintha különösen tartani kéne tőlük. Vagyis, régebben azért csak-csak, azonban mellettem nincs olyan szellemlény, aki ártani tudna bárkinek, természetesen.
- Hmm, a leopárdod... Kicsit éhesnek tűnik. Nem is tudom, én nem eszem húst, de talán találunk neki valamit... Ne haragudj, mit is mondtál, mi a neved? Nem emlékszem, azt hiszem, ismét kicsikét elragadtattam magam. ^^" - az üzletet lerendezettnek tekintem, hiszen úgy látom a lányon, hogy tetszik neki ez az egész. Született tehetség, és csak a miénk.

...::: Les' ted:::...

Ha tudatában lennék annak, hogy életveszélyes dolog ám pilóta nélkül hagyni a léghajót út közben, és hogy a pilóta nem csak arra való, hogy felszálljunk, aztán leszálljunk, lehet, pánikba esve, kétségbeesetten utasítanám Nitarát arra, hogy folytassa dolgát. Rugal arcát pedig még mindig az a sok maszk és fátyol takarja, így egyáltalán nem tudni, ő hogyan reagál arra, hogy a pilótánk fogja magát és egyszerűen elmegy sétálni egy kört. Rugal kedves eddig is elég furcsán viselkedett, legalábbis utazás közben biztosan, már az alap Rugalhoz képest, akit megismertem. Hiszen kinek mi számít furcsának, ugyebár. Így tehát, ha Rugal kedves bármilyen módon is megijedne, nem tűnik fel nekem, noha bátor és önzetlen testőrömről van szó, így kétlem, hogy ez előfordulna vele.
- Hát akkor igazi tehetséggel áldott meg a Sors. ^^ Furcsa... pedig én nem is hiszek a tehetségben. :/ - valóban furcsának tartom, hiszen szerintem minden dolog tanulható. Persze, példának okáért tűzidomárnak születni kell, azonban senki sem születik tehetséges tűzidomárnak. Ahhoz küldeni kell, hogy elérd, hogy annak véljenek. Én magam sem tehetségem miatt tettem szert arra a tudásra, amivel rendelkezem. Csupán munkám gyümölcsét látni abban, amit eddig elértem.
Az örömteli sikongatások az érzelmek egyfajta fesztelen, szabad kitörését mutatják számomra. Holott én általában tartózkodom az ilyesfajta örömkinyilvánítástól, neveltetésem béklyói még mindig képesek megkötni, hogy ne tehessem azt, amit én akarok, azonban gálánsan, és igazán őszintén, szívből mosolygok a pilótámra. Ezzel a reakcióval nagyon sokat árult el önmagáról, és azt hiszem, hogy kapcsolatunk nem csupán közös munkánk miatt lesz jövedelmező. Kedvelem a lányt, olyan őszinte. Én szeretem az őszinte, érzelmes embereket, hiszen én magam is szeretnék azzá válni. Csupán nem tudom, hogy kell. Még magamnak kell megtanulnom mindezt.
- Tudod, nagyon nagy tisztelenség egy szellemtől ezt megkérdezni. - oktatom ki dallamos hangnemben a lányt, miközben a konyha felé veszem a lépteim bízva abban, hogy Nitara is velem jön mindeközben. Fel nem foghatom, hogy jut az emberek eszébe, hogy ilyet akarjanak kérdezni a szellemektől... Hiszen ez tabu téma! Az Ősök templomában még azok is tudnak erről, akik csupán a templom körüli egyéb teendőkkel, például a kertészettel foglalkoznak.
- Ahogyan egy hölgytől sem illik megkérdezni a súlyát vagy a korát, így egy szellemet is tiszteletlenség lenne a halállal faggatni, Nitara drága. Ami pedig a választ illeti kérdésedre, a szellemvilág némely titka még ismeretlen az emberek számára. Szívesen megosztanám tudásom és tapasztalatom veled, de nem most, nem szeretném, hogy szegény szellemek azt higyjék, tapintatlan vagyok. T^T - fogom suttogóra hangom, ahogyan a konyhába érkezünk, majd ismét felszegem fejem, és vidoran libegek be az étkezőbe. Még nem töltöttem fel teljesen az élelmiszereket, ráadásul hiába származom a Tűz népéből, ugyan teljesen nem vagyok vegetáriánus, mégis igyekszem mellőzni halott állatok tetemét étrendemből annyira, amennyire csak tudom. Azt a kevés húst pedig, amit a hűtőkamrában találtam, Eskának szolgálom fel egy tálon, mely mostantól valószínű, a sajátja lesz.
A hangos tik-takolást legfeljebb beszélgetésünk zaja töri meg. Az óra hangos ketyegésével nem foglalkozva készítek elő egy kancsó finom teát, miután persze megkérdeztem a pilótát, hogy ő milyen ízt preferál.
- Az én nevem pedig Suo-xu, a Tűz népének egyik papnője. ^^ Még szükségünk lenne egy mechanikusra, hiszen több felújításra is szükség lesz. A tea után megmutassam a szobádat? Arra gondoltam, a pilótakfülkéhez legközelebbi lenne számodra a megfelelő. Hmm, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éhes vagyok. Rugal kedves, még mindig nem eszel velem? :/ Móóó, mindig ilyen morci. T.T - készítek el a tartalékokkal valami húsmentes, ámde ízletes étket, ami persze három személynek is elég. Pitába rakott, zöldséges, szószos csicseriborsó golyók. Volt, aki azt hitte, hogy hús, és amíg el nem mondtam neki, addig nem is gondolta volna.
- Jó étvágyat. Szükséged lenne bármire az otthonodból, amit magaddal akarnál hozni? Mindenképpen fel kéne töltenünk a tartalékainkat, meg ilyesmik. Hűűű, hogy neked milyen szép a hajad! *.* Feltűnt neked, hogy az óra már régesrégen eltört? ^^ - falatozok én is a pitából, mintha mi sem történt volna. Hisz miért izgassanak afféle dolgok, hogy a konyhában és étkezőben található egyetlen óra valóban legalább húsz éve nem működik, hiszen eltört, de mégis hallani valahonnan a ketyegést? Ugyan, ugyan, csak semmi pánik, lezuhanni úgy sem fogunk. Akkor mégis mi bajunk eshetne? ^.^