Park of the West

Kedves játékosok, ezúton adok hírt, néhány változásról!

Először is bevezetésre kerül a pénz, ami a yuan lesz. Mindenki kap majd kezdő tőkét, ami a Karakterinfórmációnál meg fog jelenni, ezt pedig a későbbiekben lehet gyarapítani is. Ez minden esetben eszközök megvételére fordítható, technikát továbbra is csak mesterponttal lehet kiváltani, továbbá az összeg nem IC, tehát nem függ a karakter játékbéli anyagi helyzetétől.

Ezenfelül ezután plusz …

Tárgy: Park of the West Szomb. Jún. 29, 2013 2:30 am

Spoiler:

Méltóságteljes zúgás törte meg a Magvas kikötő megszokott zaját, ezen a forró napon. A kikötői dokkmunkások az égre szegezték a tekintetüket, egy-kettő még a kezében pihenő dobozt is elejtette, s még a felettese szalonnabűzös szájszagából, és az arcára fröcsögő szitkoktól sem tért magához a révületből, ahogy a napot lassan, morogva eltakarta valami a kikötő szeme elől. Hatalmas árnyék siklott keresztül komótosan az égbolton, s az ablakából egy mosolygós rövid hajú lány lógott ki majdnem derékig. A hajómunkások és a kikötő népe elkerekedett szemmel nézte végig, ahogy a fából és rézből összetákolt, fekete füstöt eregető óriás léghajó keresztültolatott a láthatáron. A monstrum háttal haladt egy szabad leszállópálya felé, habár az említett pálya egy üres dokk volt csupán, s ép eszű emberi lény nem maradt az említett hely közelében, sőt, a szomszédos hajók körül is menekülőre fogták az emberek, ahogy a gép becammogott a beton fölé, s kiengedte a fém talpakat, melyek jobb napjaikon megtartották a hatalmas madár súlyát. A gyűröttebb fejűek még felismerhették az öreg gépet, mely régen egyet jelentett a fosztogatással. A mókushéja osztályú masina, a hírhedt Mephisto lebegett a kikötőbe, bár megállásnak igencsak szűkös helyet választott. Jobb helyeken ezt úgy mondanák, baromság, amit a pilótája művelt a 32 méter hosszú fémmasinával, de megnyugtatásukra szóljon, hogy ezt a legénység nagyobb hányada sem gondolta másképp. A léghajót nem is igazán a talpai tartották a dokkon ahogy megállt, hiszen azok alig értek a leszállópálya betonjához. Csak a szellemek jóindulatán múlott, hogy nem a vízben kötött ki a gép, bár a vak is látta, hogy egy szenvedélyesebb sóhaj is elég, hogy lefújja a Mephisto-t a helyéről, de ha a madárka úgy érzi, a szomszédos hajók csúnyán néznek rá, egy mozdulattal lefejelheti őket. Kattogva, kerregve, nyikorogva nyílt lassan a mókushéja raktere, s a kíváncsian bámészkodó föld királyságbeliek csak bámulták a furcsa bagázst akik kigördültek onnan.
Magas, sötét ruházatú, maszkos alak lépdelt a jobb szélen, s minden lépése erőt sugárzott. Nem volt egy monstrum, de még a nagydarab rakodók is tudták, ha csak rápillantottak, hogy nem kellene két perc, és életük hátralévő részében szívószállal ennék a juhmalac húst. A maszk mögé nem volt nehéz elképzelni a mogorva, sötét tekintetet, így kerülendő egyénnek látszott. Mellette alacsony lányka sétált, s törékeny alkata ellenére úgy tűnt, ő tartja a kezében a maszkos pórázát. Méltóságteljes lépései nemesnek mutatták, s a tekintete keresztüllátott mindenkin. Olyan volt a pillantása, mely a legvastagabb páncélba bújt sziklaarcú egyénekbe is mélyen belelátott. Szeretetreméltó, ugyanakkor mély lelkületű lánynak hatott, aki távol áll a világ gyarlóságaitól. Szőke fiú haladt a másik oldalán, akit a Tűz népében jártasabb egyének rögvest felismerhettek, ám hallomásból azok is rájöhettek kilétére, akik csupán a léghajók, vagy a pro-hajlítás szerelmesei voltak. A Helioco egyharmadának tulaja, és a pro-hajlító aréna közkedvelt sztárja lépdelt elő a gép árnyékos belsejéből a fényre.
Hármójuk is kellőképp feltűnő látványt keltett, s máris éppen úgy néztek ki, mint valami kalózos történet lapjaiból előlépő főszereplők. Azok a fajták, akikről az ember sosem tudta eldönteni, hogy jók vagy rosszak-e, mégis rajongott értük. A trió azonban még két taggal egészült ki, amikor mögöttük felsejlett egy jókora árnyék. Az előbb a Mephisto ablakából lógó, magas déli víztörzsi lány került elő a madárka gyomrából, s kék szeme a föld királyságára mosolygott. Láthatóan élvezte azt, hogy itt lehet, ami jókora, ám meglehetősen szokatlan hátasáról nem volt elmondható teljes mértékben. A bundás sarki leopárdnak lógott a nyelve a melegben, hiszen nem ehhez az időjáráshoz volt hozzászokva, de lovasa érintésétől mindig megnyugtatóan morrant, s követte az elöl haladó triót. Mindenki őket figyelte egy darabig, s egy furcsa alak tekintgetett a társaság felé az árnyakból. Szemében minden látszódott, a józanságot leszámítva, s révült tekintete, tátott szájával párosítva leplezetlenül bámulta a fémmadarat. Nagyot szívott a kezében pihenő furcsa pipából, de a szemét egy pillanatra sem vette le a Mephisto-ról. Kicsivel távolabb, a szomszédos dokk környékén egy kopasz, szakállas alak sétált, s mellette egy méltóságteljes páncélos oroszlán morgott, amint meglátta a hómacskát lelépni a hajóról. Nem tudni, hogy vajon ellenséget, vagy barátot látott-e a nagymacskában, de az bizonyos, hogy jókora termettel megáldott társa felfigyelt a dologra.

A Mephisto legénységének:

Ahogy kiléptek a furcsán leparkolt madárkából a tekintetetek a mai kuncsaftotokat kezdi keresni, s talán a szívetek megtelik örömmel is, hiszen végre szilárd talajon, és nem a vízidomár vezette fémmadáron lehettek. Talán volt olyan közöttetek, akik a hajó fémszerkezetébe kapaszkodtak tíz körömmel, s imádkoztak, hogy a gép biztonságosan betolasson a számára villanydrótnak tetsző dokkra, s ti ezt élve megússzátok. Az is lehet, hogy teljes bizalommal fordultatok a pilótátok felé, aki ugyan meglehetősen furcsa vezetési technikával rendelkezik, de még egyszer sem ölt meg senkit a repülési képességeivel. Annyit azonban bizton állíthattok, hogy örültök, hogy egy kuncsaft felkeresett titeket a szőke fiú kapcsolatain keresztül, s arra kért titeket az üzenetében, hogy keressétek fel a Magvas kikötőben, a sziklateknőc fogadóban. Leírása szerint tipikus föld királyságbeli ruhában lesz, és hideg komlóból és malátából készült, aranyszín italt fog szürcsölni. Tekintve azonban, hogy legtöbben először jártok ezen a vidéken, már a fogadó megtalálása sem lesz egy egyszerű feladat. Valamint talán a furcsán leparkolt gépetek sem szeretnétek magára hagyni...

Tárgy: Re: Park of the West Pént. Júl. 19, 2013 10:14 pm

Emlékem sincs arról, hogyan kerültem ennek a népszerű, s hatalmas szendvicsnek a kellős közepére. A szezámmagos felületen akkora tömeg gyűlt össze, hogy hosszú másodpercekig, meg sem bírtam mozdulni a körülöttem hömpölygő tömegtől. Az isten tudja mióta tartó koplalás miatt hihetetlenül megjött az étvágyam, amit miután sikerült egy kis teret nyernem a mozgolódáshoz rögtön meg is próbáltam oltani. Térdemet behajlítottam, s leguggoltam a földhöz, majd tekintve, hogy még így is nehézkes lett volna a fogyasztás inkább lefeküdtem. Arccal a kívánt étek felé haraptam egyet, s hirtelen mozgásba lendült minden.
Az óriás szendvics a rajta mozgolódó kolóniával együtt elrohant, én pedig ott maradtam a levegőben árván, s éhesen. Legalább másfél percet töltöttem a levegőben, amikor rájöttem, hogy nem vagyok madár. A felismerés nemcsak, hogy belém hasított, s kínzó érzést hagyott ajándékként a fejemben, de még a seggem is megérezte a földre való kellemetlen érzést.
Miután feleszméltem, hogy éppen egy cukortengerben csücsülök, rögtön elkezdtem falatozni, ám a kaja íze sokkal inkább volt romlott szalonna, mint bármi más, amit még elviselnék egy „cukortól”. Mélabúsan, s továbbra is kopogó szemekkel indultam tova. Nagyjából száz métert haladtam, amikor egy kutat vettem észre a távolban. Bár annyira szomjas nem voltam, valahogy mégis rohanva indultam meg a civilizációt jelentő eszköz irányába.
Miközben lépdeltem, valamiféle hiányérzet ébredt bennem, amit sehova sem tudtam tenni. Csökött gépezetem sem segített még egy aprócska jellel sem, így hát a nyugtalanító érzéssel a köldökömben immár kifulladva, ebből adódóan pedig szomjasan érkeztem az ivást segítő berendezéshez.
Amit a Többiek látnak Hát ez meg mit akar!? Minimum kétszáz métert rohan egy kiszáradt kaktuszért!? Teljesen érthetetlen és már-már felháborító, talán szenilis lenne az úr, vagy csak beleőrült ebbe a melegbe!?
Egy kicsit rápihentem a feladatra, nehogy már leigyam magam, vagy éppen félúton abbahagyjam a fogyasztást! Ahogy elég energiát éreztem magamban, rátenyereltem a kút fogantyús részére, hogy belőle meginduljon a kívánt lé. Azonban nyilván a szárazság okán, alig-alig jött a nedű, így kénytelen voltam hozzábújni a csaphoz és majdhogynem kiszívni a benne rejtőző folyadékot.
Amit a Többiek látnak ÚÚÚristen, ez teljesen meg van örülve! Miért csókolgatja szegény ártatlan kaktusz virágát!? Mazohista lenne, hogy efféle cselekedetet örömmel az arcán végez el!? Ráadásul közben még a fenekét is úgy mozgatja, mintha azt akarná, hogy valaki támadja hátba K
Amikor végeztem a folyamattal számról elkenve a rajta csordogáló kósza cseppeket álltam fel, s néztem körbe. Eddig fel se tűnt, hogy alig ötven méterre tőlem egy újabb óriási gyorsétkezde van. Nem szeretem volna tétovázni, ám mikor épp szaladni kezdtem volna eszembe jutottak az előző események. Belekalkulálva, hogy már eszeveszett éhségérzetét lett úrrá a lelkemen, nem hagyhattam, hogy ismét elveszejtsem az ebédemet! Perverz gondolataim azt suttogták, hogy lassan közelítsem meg, s egy hirtelen mozdulattal szakajtsak le belőle egy jóóó nagy darabot, s akkor utána mehet amerre szeretne!
Amit a többiek látnak Habzó szájjal eszeveszettül kapálózó kezekkel indul meg a Mephisto felé, ami cirka másfél mérföldre lehetett tőle. Egyértelmű, hogy szándékai nem vezetnek jó irányba, sem Aacknak sem pedig a fedélzeten lévőknek! Valaki állítsa meg ezt az eszeveszett őrültet, nehogy valami visszafordíthatatlan hibát kövessen el!
A terv félig bevált, sikerült fogságba ejtenem a falatot, ám sehogy sem sikerült leszakajtanom belőle egy szeletet. A táplálékhiány már kopogott a gyomorfalamon, így hát nem is tehettem mást, azonnal beleharaptam, ami után az ürességtől kongó hasam óriásit kordúlt, talán még a Déli sarkon is hallották!
Amit a többiek látnak Az eszeveszett idióta elérte a célját, és egyfajta barátként kezdi el szexuálisan zaklatni a tehetetlen hajót, ami azonban még így sem hull le a dokkról! Ki tudja, talán így már a bolond hihetetlen szerencséje, s a jóisten akarata együtt tartják a területen a járművet! Na, de az már mindenkiben felháborodást kelt, amikor abbahagyván az udvarlást egy óriásit harap az acélba és egy öblöset fingik, miközben két foga is kihull!
Sajnos nem tudtam tovább falatozni, mert egy idegen elrántott az étektől, én pedig rögtön a földre zuhantam, ismét a már egyébként is fájó szebbik felemre. Na, de hála annak, hogy már nem annyira vágytam az evésre, eszembe jutott mi is hiányzott, úgy mintha az egyik végtagom vették volna el tőlem! Nem is értem, hogy nem jutott eszembe egy ilyen meghatározó dolog, ami már-már nem is csak egy egyszerű dolog, hanem már-már életem egy meghatározó része!
Nem vártam semmire, elővettem a pipámat és egy kis kaktuszlét, valamint egy kis különleges dohányt, amit nemrégiben találtam!
Amit a többiek látnak A kellemetlenkedő idegennél lévő tárgyak mindenkiben enyhe hányingert kelt, van egy kis haj, ami össze van keverve egy kevéske átlagos dohánnyal, egy kulacs, s van még egy kis fülzsír is. Azonban ha meg is próbáltok tenni valamit az előre láthatóan gyomorforgató folyamat ellen, a srác könnyű szerrel tér ki minden elől.
A dohányom beletöltöttem a kedvenc eszközöm megfelelő részébe, majd belemorzsoltam az ízét adó adalékot, s utána öntöttem hozzá egy kis kaktuszlét, amit a sivatagban találtam, ez fogja adni majd az erejét! Mikor végeztem az orrom elhúztam, az elkészült esszencia fölött, s egy pillanatot sem haboztam a számomra kellemes illatú dohány alapú készítményt meggyújtani, s elkezdtem elfogyasztani.

» Városi Park