Városi Park

Kedves játékosok, ezúton adok hírt, néhány változásról!

Először is bevezetésre kerül a pénz, ami a yuan lesz. Mindenki kap majd kezdő tőkét, ami a Karakterinfórmációnál meg fog jelenni, ezt pedig a későbbiekben lehet gyarapítani is. Ez minden esetben eszközök megvételére fordítható, technikát továbbra is csak mesterponttal lehet kiváltani, továbbá az összeg nem IC, tehát nem függ a karakter játékbéli anyagi helyzetétől.

Ezenfelül ezután plusz …

Tárgy: Városi Park Vas. Nov. 04, 2012 11:02 pm

A város központi félszigetén található, parkosított kis dombok, árnyékoló lombos fák, kifogástalanul tartott fű, és finom boltív hidak jellemzik. Hatalmas mérete alkalmas sétákra, a parkot keresztező folyón pedig csónakázni lehet.

Tárgy: Re: Városi Park Vas. Márc. 03, 2013 1:34 am

Alig egy napja, hogy érkezett, s találkozott üldözött féltestvérének húgával, s mint megtudta tőle: a keresett báty nincs a városban. Ennek ellenére mégis itt maradt az éjszakára. Születése óta a Föld királyságának birodalmában tartózkodott, ritkán hagyta el Ba Sing Se falait, számára az volt az otthon, de megannyiszor vágyott az idegen tájak megismerésére, bejárására. S jómaga is ama álmodozók közé tartozott, ki érdeklődve tért be eme történelmi múlttal rendelkező városba. Nem kell történelmi szakosnak lenni az egyetemen, hogy ezt tudja, hisz nincs olyan fiatal, ki nem ismerné, miképpen jött létre e hely, hiszen mindenki hallott már az Avatár csapatáról, hogy miképpen vettek végett a 100 éves háborúnak több mint egy évszázaddal ezelőtt, és mi okból alakították meg ezt a metropoliszt.
Bár az építmények, utcák mind – mind eltértek Ba Sing Se városától, s alig – alig igazodott ki rajtuk, amiért nem volt hozzá térképe. Ebből kifolyólag volt, ahol ötvenszer megfordult, ugyanoda tért vissza, vagy mikor visszafelé ment volna egy teljesen idegen helyen lelte magát. Annak tudtában, hogy keresett féltestvére nem tartózkodott a városban nem akadályozta meg a körülnézésben, azonban rendkívül elveszettnek érezte magát. Persze mélyen belül reménykedett abban, hogy a húg, csak félre akarta vezetni és valójában itt van mostoha bátyja, csupán összedolgoznak, amiért jómaga éppen a városban kutat. Ha így van, akkor bármikor a nyomára bukkanhatna… igen… ha… mert már megint halvány elképzelése sincs arról, merre jár.
- Az unagi uszonyát! Hát ebben a városban egy árva térkép sincs kifüggesztve? Miket beszélek, ez nem is város, hanem egy labirintus, amely nem ereszt soha többé. De ha legalább egy éttermet találnék… áhh… szépen végződő kaland éhenhalás egy híres, gigászi méretekkel rendelkező városban. – zsörtölődve orra alatt tett meg pár utat, fittyet hányva a rámeredő idegenekre, kik össze – összesúgtak, ahogy látták kétségbeesetten magában beszélni. Nem akart megállni, s másoktól kérdezősködni, hogy mit hol talál, sokkal inkább bízott a térképekben, így egy olyan üzletet keresett, ahol be tudná azt szerezni, de elsősorban hangszer, ruhásüzletek mellett haladt el: egyik sem térképárusítást hirdetett.
Úti célok nélküli kóválygása végül egy zöldellő parkhoz vezetett a sok háztömb, betontenger után kész pezsdítő hatással bírt számára. Bele se gondolt abba, hogy egy nap után ennyire hiányozni fog neki a szabad ég, erdők, ligetek. Mélyet szippantott a tavaszi időnek hála, virágzó növénytenger illatából. Lassan fellépdelt a parkot keresztező patak fölött ívelő hídra, hogy annak tetejéről nézzen a forrásba. Ahogy megpillantotta az árral úszó halakat rögtön morajlott a gyomra az éhségtől. Megfordult a fejében, hogy vízbe veti magát és fittyet hány frissen mosott öltözékére, rögtön ételhez jutna és, nem tudná hol megsütni… komoran csüggesztette le a fejét, ujjaival dobolva a híd korlátján.
- Hol árulnak ebben a városban térképet?! – fakad ki, ököllel ütve párat a korlátra. Haragja okán a híd végeinél lévő talaj felszíne meg-megreped, s mikor odanézett, hogy egy apró szisszenéssel konstatálja hibáját, egy idegent pillantott meg az átkelőhely tövében, ki éppen őt figyelte, vagyis tekintetét éppen rá szegezte, s ebből gondolt erre. Persze ki nem figyelne meg egy magában cseverésző, fiatal lányt, kinek bizonyos szinten a dühe földet képes megmozgatni?
- Öh… hehe… hello. Mióta figyelsz? – zavart mosoly kúszik arcára, aprót intve üdvözlésül a lány irányába. Idegesen helyezte súlyát egyik lábáról a másikra, s próbált természetesen viselkedni, több – kevesebb sikerrel. - Igazán szép napunk van és ez a park is csodás, nem? Hehehe… – próbálta terelni a témát, nem szeretné felkelteni mások figyelmét azáltal, hogy földet idomít. Meg kellene tanulnia visszafogni magát, mert így hamar bajba kerülhet egy ilyen nyüzsgő városban.

Tárgy: Re: Városi Park Csüt. Márc. 28, 2013 5:01 am

// A város söpredéke //

Szerettem a helyet... Annak ellenére, hogy ma reggel megint nem találtam semmi ehetőt otthon és nyomorban éltem az öcsémmel amióta itt vagyunk mégis csak a szívemhez nőtt ez a város. Volt valami a levegőben az emberekben ami különösen vonzóvá tette számomra. Ma ismét a parkot vettem célba először. Remek hely egy kis élelmet keresni, talán még az is lehet, hogy tudok egy kis pénzt is szerezni. Nincs már hangulatom koldulni. Viszont az öcsém még az igazak álmát alussza, szóval nem fogom felkelteni az is biztos.
Így tehát hátra hagytam egy cetlit, amire leírtam hova megyek, és mit fogok csinálni a mai nap folyamán. Tudtam, hogy lassan munkát is kell szereznem. Bár a hajlító képességünknek köszönhetően eddig még megúsztuk az éhhalált én inkább csak megélhetési bűnözőknek hívnám magunkat. Majd ha tudok akkor esetleg elmegyek és keresek magamnak egy másik gyári munkát, de nem ma...
Nagyon szép idő van, és még az idő is elég jó... Amint kiértem a parkba azonnal a saját kis megszokott helyem felé vette, az irányt. Szerencsémre most nem foglalta el rakás kisgyerek mint legutóbb amikor erre jártam.
Már pár perce csak nézelődtem ki a fejemből amikor egyszer csak az egyik kőhídon egy kisebb dulakodást véltem felfedezni. Egy nő éppen arra sétált amikor két férfi elállta az útját szabályosan fényes nappal kirabolták. Normál esetben nem foglalkoztam volna vele, de a nő olyan törékenynek tűnt amikor zokogva a földre hullott, hogy úgy éreztem most közbe kell lépnem.
Rohanva indultam a két rabló nyomára és nemsokára sikerült elkapnom őket néhány gyökér segítségével ám ekkor érkezett a rendőrség. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen elhamarkodottan döntenem? Ezek fém idomárok voltak, tehát menekülni semmi esély. Remélem a hölgy még a közelben van, hogy segítsen különben megin mehetek a hűvösre...

Tárgy: Re: Városi Park Csüt. Márc. 28, 2013 5:23 am

Újabb nyomorúságos nap vette kezdetét. Köztársaságváros egyik elhagyatott részén már rég elmúlt a reggel. A nap sugarai besütöttek a kis ház deszkázott ablakán. Egyenesen a fiú szemébe sütöttek. Ásítva kelt fel a fehér hajú fiú a földről. Az ágy szélére csúszott, majd fejét fogva felkelt. Kinyújtóztatta végtagjait, majd a konyhának nevezett terembe sétált. Egyáltalán nem hasonlított konyhához, inkább egy szobára, melyben van egy hűtő, és egy asztal, néhány székkel. Az asztalon egy apró cetli volt. Felemelte, majd elolvasta. Kazuya üzent neki a napi teendőkről.
- Hm. utána kéne mennem. - fordult meg, majd arcát megdörzsölve felkelt, felöltözött, majd kilépett az ajtón. Szívott egy mély levegőt, majd egy szál cigarettát vett elő kabátjának zsebéből. A gyufásdobozban alig volt már néhány gyufa. Meggyújtotta, majd elindult füstölve a park felé. Út közben elgondolkodott, talán itt az idő, hogy a világ megismerje őket és képességeiket. Talán ez lehet a nagy lehetőség, hogy kitörjenek a nyomorúságból. Lábait lassan váltották egymás után, mígnem elért a parkig. A madarak csiripelése, az egyre jobban elterülő fás térség jelentette, megérkezett. Körbenézett, miközben egy újabb slukkot szívott a cigarettából.
Azonban a látvány lesokkolt. A cigaretta kiesett ujjai közül, szája tátva maradt. Két férfi feküdt a földön, megkötözve különböző ágakkal. Ismerte ezt a technikát, gyakran alkalmazta ő is, mikor az éj leple alatt fák ágairól rabolja ki a civileket. *Hogy lehetsz ilyen ostoba? Fényes nappal akarsz rabolni?* dühöngött magában, miközben azt látta, amint két férfi fekszik megkötözve, bátyját pedig fémidomárok veszik körbe. Pechükre már a rendőrök is odaértek*Nem megyek még egyszer a sittre. Nem. Soha többé.* Közeledni kezdett bátyja felé, megpróbált elé állni, mielőtt a rendőrök elkapnák őt. A testével is, de megvédi bátyját, nem engedi, hogy szétválasszák őket. Bár a fiú nem tudta, a bátyja valójában jót cselekedett, ő akkor is megvédte testvérét.
- Nem veszik el tőlem őt is. Csak a testemen át. - szemeiből sugárzott a gyűlölet, valamint a félelem jegyei..

» Park of the West