Trónterem

Még Nekem is beletelt némi időbe, mire sikerült megfelelő időpontot egyeztetnem a Tűz Urával. Kénytelen voltam minden felmenői kapcsolatomat kihasználni arra, hogy minél hamarabb esélyem legyen beszélni vele, hiszen nem titkolt célom minél hamarabb útra kelni. Persze, még nem igazán tudom, merre lesz a legelső úti cél, de nem a cél maga, hanem a bejárt út az, ami számomra fontos. Tapasztalatokat akarok szerezni, és átadni másoknak azokat a tanításokat, melyekkel én magam rendelkezem, és rendelkezni fogok.
Világos, bézs színű ruházatom igencsak eltér a királyi palota többi látogatójától, katonájától, nemesétől, hiszen a papnőiségemet jelképező öltözet jóval világosabb az övéknél. Egyedül hajam az, aminek rövidsége még mindig zavar. Csupán egy virágos hajdísz az, amit belecsatolhattam.
Ugyan függetlenítettem magam az Ősök templomától, most mégis papnőként érkeztem, nem pedig a Tűz népének egyik tagjaként. Nem viselek magamon semmilyen szimbólumot, ami az országhoz köt. Mindezt most teljesen jellegtelennek tartom. No persze, szükségem lesz Entei engedélyére, valamint segítségére ahhoz, hogy megvalósítsam célomat, hiszen ehhez olyan tartalékokkal kell rendelkeznem, amihez másképpen nem tudok hozzájutni. Egy dolog megvásárolni egy teljes léghajót, és még egy dolog egy egész templomot felépíttetni.
Az atmoszféra ellenére mosolyom olyan, mintha egy virágos réten sétálgatnék. A hőség miatt egy-egy izzadtságcsepp gyöngyöződik homlokomon, melyet egy törlőkendővel hamarabb eltüntetek. Nem vagyok tűzidomár, és sosem tudtam annyira hozzászokni a forrósághoz, ahogyan testvéreim, de nem vagyok az a típus, aki különösen problémázna emiatt. Biztos vagyok benne, a Tűz Urának is iszonyúan kényelmetlen lehet abban a trónban ülni egész nap, és tűrni ezt a borzasztó hőséget... o.O Rakom el az oldalamon lévő táskába a törlőkendőt, amikor egy tiszt végül utasít arra, hogy a Tűz Ura elé léphetek, hogy elmondhassam neki, miért is szerettem volna beszélni vele.
- Üdvözletem, Entei. ^^ Köszönöm, hogy időt szakított rám. - hajolok meg a formalitásokat betartandóan előtte. Csupán egy gesztus, ahogyan a köszönés is. Errefelé így szokás, azt hiszem.
- Suǒ-xū vagyok, az Ősök templomának egyik papnője. ^^ Bevallom, azt hittem, a palota jobban hasonlít majd a templomhoz... Persze, testvéreim elfelejtettek szólni arról, hogy ilyen meleg lesz idebent. T.T - tartok némi szünetet, és gondolkozom rajta, hogyan is adjam elő, mi az, amiért jöttem. Nem lesz egyszerű, a többi országgal ellentétben itt azonban csupán egy Ős templom van. Igaz, én nem Ős templomot szeretnék, csupán egy helyet, ahol megadhatjuk mindenkinek, amire szükségük van, de erre egyedül nem vagyok képes.
- Tudja, az engedélyét és támogatását szeretném kérni. Úgy hiszem, a birodalomnak szüksége van még egy templomra, ahol az arra rászorulóknak segíthetnek azok, akik képesek ezt megadni számukra. Egy helyre, ahol gyógyulást kaphat mindenki, akár testi, akár lelki sebeire. Egy helyre, ahol tudást, tanítást nyújthatunk az arra szomjazóknak. ^^ - próbálok lényegre törő lenni, hiszen első sorban valóban ez lenne az új templom célja. Mindenki megérdemli a lelki békét. Sosem árt, ha létezik még egy ilyen hely a birodalomban.