Ipari terület

Kedves játékosok, ezúton adok hírt, néhány változásról!

Először is bevezetésre kerül a pénz, ami a yuan lesz. Mindenki kap majd kezdő tőkét, ami a Karakterinfórmációnál meg fog jelenni, ezt pedig a későbbiekben lehet gyarapítani is. Ez minden esetben eszközök megvételére fordítható, technikát továbbra is csak mesterponttal lehet kiváltani, továbbá az összeg nem IC, tehát nem függ a karakter játékbéli anyagi helyzetétől.

Ezenfelül ezután plusz …

Tárgy: Ipari terület Csüt. Jan. 24, 2013 1:33 am

Itt építik a finomított fémből készített fegyvereket, és egyéb eszközöket. A füstös gyárépületek közül már sok nem működik, így sokszor bonyolítanak le kétes üzleteket az elhagyatottabb területeken.

Tárgy: Re: Ipari terület Kedd Feb. 12, 2013 3:46 am

Üzleti ügyben?

Sajnálatos dolog, hogy a kedves testőröm nem bírja a hajózást, így másként kell megoldanunk az utazást. Én pedig már azt is kitaláltam, hogyan. Ha repülünk, azzal sokkal kötetlenebbül juthatunk el bármerre e földi világon, mint hajóval, ráadásul megkapom e mellé bónuszként a repülés élvezetét. Csodálatos lesz! *.*
Hat nap van hátra a kitűzött indulási időig. Már tegnap elintéztem, hogy a léghajógyár bármely helyi képviselője jelenjen meg előttem a mai nap folyamán, hogy minél hamarabb lebonyolíthassam az üzletem. Kedves Rugalt mindenesetre elküldtem vásárolni, bizonyára szüksége lehet új fegyverekre, vagy amit éppen jónak lát. Engem igazán nem érdekel, mire költi azt a pénzt, amit tőlem kap. A lényeg, hogy munkáját az út során jól végezze, és akár az életét is áldozza, ha én életveszélyben leszek. Cserébe velem utazhat, fizetést kap, sőt, még tanulhat is tőlem. Előbb-utóbb természetesen mindenki az én tanításaimnak fog élni, hogy boldogabbá tegyék saját életüket.
Ezúttal nem viselek álcát, mert egyszerűen nem volt kedvem a nőiességemet eltakaró fáslival szórakozni, hogy minél laposabbnak tűnjek. Túlságosan lefoglalt a reggeli ceremónia, mellyel hosszas órákat is eltöltöttem, nem beszélve arról, hogy út közben meg át kellett haladnom a bazáron, ahol annyi minden vonta el a figyelmem. Elegáns, egy órás késéssel érkezem meg a megbeszélt találkozó helyre, több kisebb szatyrot tartva magamnál, amikben a világ talán leghaszontalanabb csecsebecséi találhatóak. Ahhoz volt kedvem, hogy megvegyem mindet, ami tetszik nekem, emiatt talán még nem vagyok elítélendő.
~ Nem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas lesz ez a hely. ~ sétálok be a gyárba a barátságtalan falak között. Lehet, nem volt túl jó ötlet odahaza hagyni Rugalt, meg elküldeni bevásárolni. Sosem tudtam kiigazodni az efféle helyeken, mert egyszerűen még sosem jártam hasonló épületek között. Vagy talán egyszer, gyermekkoromban, de erre nem igazán emlékszem.
Egy recepció féleséget pillantok meg, elvégre a magamfajta "idegeneket" nem engedik be erre a helyre csak úgy, bármiféle kérdés nélkül. Arcomra visszatér az angyali mosoly, ez általában beválik, egyszerű pszichológiai hatás ez is. Egyszerűen csak természetesen és fesztelenül kell viselkednem. Sétálok oda a recepcióhoz, ahol egy szőke hajú alak pislog körbe ülőhelyén ülve sötéten.
- Bocsánat, hogy megzavarlak, egy bizonyos Nakagot keresek. Tulajdonképpen már egy órája itt kell lennem, de egyszerűen elvonták a figyelmem. T^T Néha kicsit szétszórt vagyok. ^^" - szólítom meg az idegent, hiszen ha valaki, ő biztosan választ tud adni a kérdéseimre. Nem lenne jó elbaltázni ezt az üzletet, pedig annyira talán nem is késtem sokat, ugye?

Tárgy: Re: Ipari terület Kedd Feb. 12, 2013 11:11 am

This is a job of special importance

Az álmomból egy éles csattanás és egy kellemetlen, tompa ütés a fejemre ránt ki. Eltart pár másodpercig, mire eszembe jut, hol is vagyok pontosan: az üres portán üldögéltem egy széken, a lábamat az asztalra téve hintáztam, és közben próbáltam nem elaludni, úgy tűnik, sikertelenül. Amikor a nővéremnél is a férjénél vendégeskedem, még pihenni sincs időm, vagy Nanaminak kell beszámolnom róla, hogy mindenem rendben van-e otthon, vagy azon szörnyülködik, hogy milyen sovány vagyok, vagy a négy éves kisfiát kell szórakoztatnom. A kölyök is idomár, folyamatosan nyaggat, hogy tanítsak neki valamit, ma például hajnalban törte rám az ajtót.
Megdörzsölöm a fejem, aminek úgy tűnik, nincs baja, ám ekkor jön a következő probléma: alvás közben kiment a vér a lábaimból, nem bírok felállni. Ráadásul vissza se nagyon fog menni, ha a szék alatt lógnak, és kimászni se lesz könnyű így. Ez annyira idegesítő. Végre kiszabadulok egy órára Nanamiéktól, hogy foglalkozzak egy leendő ügyféllel, aki már késett vagy fél órát minimum- plusz, amit aludtam-, aztán itt szerencsétlenkedek. Csak ne most jöjjön a következő pár percben, az nagyon kellemetlen lenne. Engem ugyan nem érdekel annyira a pénz, de érthető, hogy Nanamit igen, elvégre neki van kire költenie.
Oldalra dobom a testem, és legurulok a székről. Mintha több száz tű szúródna a lábamba, ahogy visszatér a zsibbadt végtagokba az élet. Nagyjából egy perc múlva sikeresen talpra is tornázom magam, és két percnyi séta után elmúlik a kellemetlen érzés. Ezután visszaülök a székre, de ezúttal már nem hintázok rajta. Eleve ki az, aki a gyárban akar találkozni? Meg akarja venni, vagy mi?
Ásítok egyet, azután észreveszem a közeledő, fiatal nőt, aki talán az ügyfél lehet. Legalábbis nem tűnik dolgozónak, és kétlem, hogy bárki itt sétálna, főleg, mivel ez magánterület, balesetveszélyes. Ráadásul, mintha azt hinné, hogy portás vagyok. Addig rendben, hogy nem vagyok öltönyben, csak a szokásos fekete kabátomat meg a sapkámat vettem fel, de azért nem úgy nézek ki, mint ha portás lennék. Legalábbis azt hiszem, azok a portások, akiket ismerek, máshogy néznek ki.
- Én vagyok az, ön pedig Suǒ-xū, igaz?- rendkívüli büszkeség járt át, megtérült az egy órás gyakorlás, hibátlanul mondtam ki a nő nevét. Persze, ha a számlájára írjuk azt, hogy késett egy órát, bevertem a fejem és fetrengtem a padlón miatta, azután még portásnak is hitt- hát, nem érdemli meg. Ha Saxut mondtam volna, még annak is örülhetne. Én nyaralni vagyok itt, ráadásul nem is az én dolgom lenne, de elvállalok egy ügyfelet, aki nem is mondja el, pontosan mit akar, örüljön, ha két hang a helyén van. Persze, a rokoni kapcsolatai miatt akkor sem lenne szerencsés sértegetni. - A Helioco részvényeinek harmadát birtoklom, úgyhogy gyakorlatilag bármilyen üzletről beszélhetünk, hacsak nem akarja megvenni a céget, ahhoz kellenek a nővéreim is- rámosolygok a nőre, persze nem az őszinte típusú mosolyt kapja, inkább azt, ami valahol a cinikus és az udvarias között van. - A viccet félretéve: pontosan miben segíthetek önnek, kisasszony?- remélem, hogy tényleg fontos a dolog, ha csak kedvezményesen akar egy földkörüli utat, visszaülök a székre, és újra felborulok.

Tárgy: Re: Ipari terület Szomb. Márc. 02, 2013 1:02 am

Üzleti ügyben?

Szégyellem magam, amiért késtem, de nincs mit tenni. A kötelesség attól még kötelesség marad, én pedig tartani akarom magam a megállapodáshoz, meg persze ahhoz, amit elterveztem. Saját léghajót akarok, hiszen azzal jóval kötetlenebbül tudok utazni, és persze intézni minden dolgom, ami még az életben szükséges nekem. Én pedig utazni akarok. Utazásra vágyom, és arra, hogy ekképpen érvényesítsem önmagam. Az ember akkor éri el a legnagyobb boldogságát, ha sikerül érvényesítenie önmagát. Ez pedig bármiben kimerülhet, amiben sikert érhetsz el. Sport, művészet, vagy karrier... Éppen csak küzdened kell ahhoz, hogy elérd minden, tényleg minden célodat.
Kissé elvörösödik a fejem, amikor a portás bejelenti, hogy ő nem is a portás, pedig én tényleg annak néztem a szőke hajú úriembert. Nem számítottam arra, hogy az egy órás késésem után még véletlenül meg is sértem szegényt, nekem ez igazán nem állt szándékomban. Remélem, nem haragszik nagyon, mindenesetre nm tűnik úgy mondandójából, hogy így lenne. Meg aztán, ha így is lenne, úgyis kitalálnék valamit, amiért elfelejtené ezt az apró kis baklövést. Megvannak rá a praktikáim.
- Igen, valóban én vagyok. ^^ - bemutatkozásra már nem is nagyon van szükség, hiszen levelemből már tudja azt, hogy ki vagyok. Azt is tudja, hogy édesapám mivel is foglalkozik tulajdonképpen, és szégyellem bevallani magamnak, de éppen ezt használtam ki ahhoz, hogy a cég egyik vezetőjével tudjak az üzletemről tárgyalni, nem pedig valamelyik munkásukkal vagy képviselőjükkel. Azt hiszem, nem sok olyannal találkoztak emeddig, akik egy egész léghajót magukénak akarnak, így indokolt az, hogy egyből az egyik vezetővel tudjak beszélni a kívánságomról.
Mosolyt csal arcomra ama felvetése, hogy hátha az egész gyárat meg akarom venni. Nem, egyáltalán nem óhajtom ezt tenni, hiszen semmi szükségem erre. Mindazonáltal szórakoztatónak tartom már magát az elképzelést is.
- Ugyan, mi szükségem lenne egy egész gyárra, kedves Nakago? ^^ A magamfajtának nincs szüksége egy egész cégre. Természetesen más terveim vannak. ^3^ - nyugtatom meg őt afelől, hogy nem áll szándékomban kivásárolni őket. Bár lehet, talán a reményeit vettem el tőle? Bár nem tartom valószínűnek, hogy a világ legnagyobb léghajógyárát bárki is el akarná adni a tulajdonosaik közül. Hiszen generációkig képesek vele megteremteni a jólétüket. Az üzlet igaz, annyira nem az én világom, hiszen a bazárban is képesek voltak rám sózni mindenféle kacatot. De nem bírtam ott hagyni őket. Egyszerűen kellett nekem mind.
- Szeretnék egy léghajót. ^^ Úgy értem, megvenni, az egészet. - bököm ki végre, pontosan mit is akarok. - Mutasd meg nekem őket, kérlek. ^^ Hosszú távú utazást tervezek, talán évekig, évtizedekig szükségem lesz rá. - megpróbálok itt a gyár valamelyik hátsó részébe lesni, hátha találok egy folyosót, mely a már elkészült szépségekhez vezet. Nekem egy olyan kell, ami egyszerűen tökéletes. Úgy értem, nekem tökéletes. Egy olyan jármű, amihez tényleg élvezhetem a személyes kötődést. Hiszen annyi, de annyi emléket fogok megosztani vele!

Tárgy: Re: Ipari terület Kedd Márc. 26, 2013 10:46 am

This is a job of special importance

- Hát, egy gyár eladása nem lenne feltétlenül nagy dolog, több tucat gyárunk van szerte a nagyvilágban. Ez a gyár pont kivétel persze, ez volt az első, ezt nem adnánk el. - természetesen nem hiszem, hogy nem értesítene levélben egy ilyen horderejű üzleti ajánlatról, a helyszíni megbeszélés azt jelenti, hogy valami kisebb, ámbár sokkal ritkább dolgot szeretne megvásárolni, talán egy különleges utazást valahová.
Miután lefutottuk a kötelező udvariassági köröket, a lány rátért arra, hogy mit szeretne, és meg is lepett vele kissé. Magánszemélyek ritkán vásárolnak léghajókat, a különböző állami hadseregek és a köztársaságvárosi rendőrség a legnagyobb megrendelőnk, utánuk pedig a különböző, a Helioconál kisebb személyszállítással foglalkozó léghajóvállalatok vásárolnak. Persze, néhány arisztokrata szeretne saját léghajót néha nagy ritkán venni tőlünk, ezt a lány anyagi helyzete is engedi az alapján, amit tudok róla.
- Ez megoldható. Kövessen, kérem, megmutatnám a választékot!- a gyár lezárt része felé indulok a lánnyal, ahol a kész léghajóink, és ami még fontosabb, tervek vannak. A kész léghajóinkat vagy már megrendelték, vagy régi, mára már ódivatú, sokszor sérült gépek, amik senkinek nem kellenek. - Megkérdezhetem, milyen célra szeretne léghajót vásárolni? Csak hogy kiválaszthassuk a megfelelő típust- valószínű egy kis, öt-tíz méteres léghajót szeretne saját szórakozásra, mint a legtöbb gazdag fiatal, de azért jobb tisztázni, talán ő is légi személyszállító vállalatot szeretne alapítani, ahhoz pedig nagy hajó kell.
A nálam lévő kulccsal kinyitom a vastag fémajtót, és belépek a hangárba, ami jelenleg félhomályban van, de egyelőre nem kapcsolom fel a lámpát. Lenyűgöző látvány, ahogy felgyulladnak a fények, csak akkor látszik meg, mennyire hatalmas, több száz méter átmérőjű a terem, és a semmiből előtűnő, kész léghajók is sokkal szebbek úgy. Nem fosztom meg ettől a látványtól a lányt, csak azután nyomom fel a kapcsolókat, hogy felsétáltunk az egyetlen kivilágított pontra, az üvegablakos igazgatói irodába, és hellyel kínáltam. Én magam is gyönyörködöm a hat, jelenleg a hangárban rögzített léghajóban néhány másodpercig, pedig már nem először látom őket, úgyhogy hagyok az ügyfélnek fél percet.
- A balra látható léghajó a legnagyobbak közül való, kicsit hosszabb, mint kétszáz méter, Védelmező osztályú, a tűzhadsereg flottájának büszkesége. Tőle jobbra az a hajó nagyjából fele akkora, az egyik leggyakoribb hajótípus, a Helioco személyszállító hajóinak egy kicsit modernebb változata.
A következő hajó csak harminckét méter hosszú, a típus több, mint ötven éves, egykor nagyon népszerű volt minden körben, kiegyensúlyozott. Gyors, viszonylag nagy a raktere, és felszerelhető ágyúkkal, még kényelmesnek is mondható, bár azóta minden kategóriában gyártottunk jobbat. Ez a példány az egyik utolsó a Mókushéja osztályúak közül, és talán a legkalandosabb történetű az összes léghajó közül.
A Mephistot egy kereskedő vette meg a Heliocotól negyven éve, de nem volt sokáig a birtokában, a legénysége zendülést hajtott végre, és az első tiszt vette át a parancsnokságot, aki ezután kalózkodásra használta, állítólag a déli levegőtemplomból kiindulva fosztogatta a hajókat és a léghajókat. A leghíresebb tette, hogy elrabolta Ba Sing Se királyának egyik lányát a saját szobájából. A léghajóra végül tíz évvel az eladása után bukkant rá a Helioco egy másik hajója, a fedélzetén mindenkivel végzett valami betegség, de a hercegnőt és a kapitányt nem találták meg, és azóta sem derült ki, mi történt velük… elnézést, elkalandoztam. Ebből a hajóból amúgy sem gyártunk új példányt, ezt is csak azért tettük félre, hátha egyszer lesz múzeumi értéke, de úgy tűnik, nem érdeklődnek a hajó iránt, úgyhogy rövidesen leselejtezzük.
A következő egy kényelmes, tíz méteres Teveméh típusú hajó, rövid utazásokra kiváló, legalábbis szép időben. A következő kettő pedig az utolsó két darabja az ötven évvel korábbi kereskedelmi hajó típusnak, főleg a Déli víztörzzsel kereskedő cégek vették, mert jól bírja a hideget, de a Sato vállalatnak, és különösképpen a Mephisto tíz éves ténykedésének köszönhetően ezt a fegyvertelen hajót nem vették többet. Érdekesség, hogy tizenkét darab készült belőle, a Mephisto legénysége pedig kivétel nélkül kifosztotta az összeset, némelyiket kétszer is, ez a kettő úszta meg a legjobb állapotban, de mivel a tulajdonosuk csődbe ment, nem javították meg őket.
A hajója rendelésre egy hónapon belül megépül, sajnos más kész hajónk nincs, és a régieket leszámítva mind elkelt.

» Tréning terület